Kérhetek ilyen szívtelen dolgot a szüleimtől vagy hagyjam, fogadjam el?

A téma sajnos kényes, szomorú és mindenki szenved tőle. 3 éves fiunk sajnos örökölt tőlem, s anyósomtól csomó gyermekkori betegséget, asztmagyanús, hajlamos befulladni akut hörgőgyulladással, s sajnos allergiás is, inhalatívan a kutyaszőrre allergiás, súlyosan. Nem 1-2 hapci a dolog, hanem x óra bentlét után elkezd köhögni, sípolni, asztmás rohamot kap, kórházig is jutottunk már 2x ebből, míg egyértelmű lett a gond, kiprovokálja sajnos az allergén

ezt az állapotot nála (benti kutya, minden "kutyás", érezni is, hiába van szellőztetve, a kanapé, ágy, mindenhol ott dekkol a kutya). Több orvos is, anyósom is (mivel ő is asztmás) mondta, hogy csak az udvaron legyünk anyuméknál, a benti lét rizikós, ha az allergén provokálja a légutakat, asztmás lehet véglegesen tőle, s mivel több allergiája is van, amúgy is gyengébb az immunrendszere. Csak reménykedünk, hogy kinövi, ahogyan én is. Na már most a dokik, anyósom, barátnőm, férjem is teljesen ki vannak akadva, hogy ha imádják az unokát, márpedig így van, teljesen jó a kapcsolatunk is, naponta beszélünk, jönnek ők is hozzánk, akkor miért nem adják oda másnak a kutyát, vagy adják be menhelyre, ez milyen egyértelmű már, nehogymár egy kutya miatt ne tudjon menni a gyermek haza az unokával. Nagyon sajnálom a gyermekem, mert ő nagyon ragaszkodna oda is, múltkor is ott akart volna aludni, kérlelt, de nem lehet, csak az udvaron vagyunk, s a szívem belesajdul, mert nem így képzeltem el. Anyósék itt laknak az utcában, az esetek javában rájuk támaszkodunk, ezáltal a kisfiam is jobban húz oda, ez perszr meg anyumnak is meg nekem is picit rossz. Anyósom is morog, mert a nyári szünetet nyilván ő sem vállalja egyedül, elvárná, hogy a másik nagyi is aktívabb legyen és nem érti miért előrevalóbb a kutya, mint az unoka, s az egészség. Valahol a szívem mélyén én is ezt érzem, baromira szenvedek, mert én ha nagyi lennék, nem is lenne kérdés mit tegyek, aztán ha anyum meg jön olyan szöveggel, hogy : Lejöttök? Jajy mindig szaladsz, sietsz, bele kell harapjak a nyelvembe... Viszont össze sem akarok veszni anyuékkal, akik láthatóan nem akarnak megválni a kutyától, inkább elfogadják, hogy akkor ők jönnek majd, mi nem. Egyébként vállalkozók, alig van idejük arra a kutyára, estig be van zárva, nem is járnak vele sehova max este foglalkoznak vele. A kutyát is nagyon sajnálom, hisz nem ő tehet róla, sőt, 10 éve mi és a tesóm könyörögtük ki a benti kutyát. Nyilván ha tudom, hogy a gyermekemre ez milyen hatással lesz, kinti kutyát választok...Sajnos úgy látom semmi esély arra, hogy biztonságban tudjam a gyermekem náluk, így ezt most le kell nyeljem, viszont a többiek nyomás alatt tartanak, szerintük igen is jelentsem ki, hogy amíg ott a kutya, mi az unokát nem visszük,ha ők nem jönnek, akkor nem látják. Én már annyira szomorú vagyok emiatt, hogy el sem hiszitek...