Kérhetek ilyen szívtelen dolgot a szüleimtől vagy hagyjam, fogadjam el?
A téma sajnos kényes, szomorú és mindenki szenved tőle. 3 éves fiunk sajnos örökölt tőlem, s anyósomtól csomó gyermekkori betegséget, asztmagyanús, hajlamos befulladni akut hörgőgyulladással, s sajnos allergiás is, inhalatívan a kutyaszőrre allergiás, súlyosan. Nem 1-2 hapci a dolog, hanem x óra bentlét után elkezd köhögni, sípolni, asztmás rohamot kap, kórházig is jutottunk már 2x ebből, míg egyértelmű lett a gond, kiprovokálja sajnos az allergén
ezt az állapotot nála (benti kutya, minden "kutyás", érezni is, hiába van szellőztetve, a kanapé, ágy, mindenhol ott dekkol a kutya). Több orvos is, anyósom is (mivel ő is asztmás) mondta, hogy csak az udvaron legyünk anyuméknál, a benti lét rizikós, ha az allergén provokálja a légutakat, asztmás lehet véglegesen tőle, s mivel több allergiája is van, amúgy is gyengébb az immunrendszere. Csak reménykedünk, hogy kinövi, ahogyan én is. Na már most a dokik, anyósom, barátnőm, férjem is teljesen ki vannak akadva, hogy ha imádják az unokát, márpedig így van, teljesen jó a kapcsolatunk is, naponta beszélünk, jönnek ők is hozzánk, akkor miért nem adják oda másnak a kutyát, vagy adják be menhelyre, ez milyen egyértelmű már, nehogymár egy kutya miatt ne tudjon menni a gyermek haza az unokával. Nagyon sajnálom a gyermekem, mert ő nagyon ragaszkodna oda is, múltkor is ott akart volna aludni, kérlelt, de nem lehet, csak az udvaron vagyunk, s a szívem belesajdul, mert nem így képzeltem el. Anyósék itt laknak az utcában, az esetek javában rájuk támaszkodunk, ezáltal a kisfiam is jobban húz oda, ez perszr meg anyumnak is meg nekem is picit rossz. Anyósom is morog, mert a nyári szünetet nyilván ő sem vállalja egyedül, elvárná, hogy a másik nagyi is aktívabb legyen és nem érti miért előrevalóbb a kutya, mint az unoka, s az egészség. Valahol a szívem mélyén én is ezt érzem, baromira szenvedek, mert én ha nagyi lennék, nem is lenne kérdés mit tegyek, aztán ha anyum meg jön olyan szöveggel, hogy : Lejöttök? Jajy mindig szaladsz, sietsz, bele kell harapjak a nyelvembe... Viszont össze sem akarok veszni anyuékkal, akik láthatóan nem akarnak megválni a kutyától, inkább elfogadják, hogy akkor ők jönnek majd, mi nem. Egyébként vállalkozók, alig van idejük arra a kutyára, estig be van zárva, nem is járnak vele sehova max este foglalkoznak vele. A kutyát is nagyon sajnálom, hisz nem ő tehet róla, sőt, 10 éve mi és a tesóm könyörögtük ki a benti kutyát. Nyilván ha tudom, hogy a gyermekemre ez milyen hatással lesz, kinti kutyát választok...Sajnos úgy látom semmi esély arra, hogy biztonságban tudjam a gyermekem náluk, így ezt most le kell nyeljem, viszont a többiek nyomás alatt tartanak, szerintük igen is jelentsem ki, hogy amíg ott a kutya, mi az unokát nem visszük,ha ők nem jönnek, akkor nem látják. Én már annyira szomorú vagyok emiatt, hogy el sem hiszitek...
válasza:
válasza:Ezt csak úgy itt hagyom..
Az én döntésem volt.💞💞🐾🐾
Tisztelet, Becsület, Szeretet, gondoskodás nap mint nap. Amit adunk, valahogy mindig visszakapjuk! ❤️😍😘✌️👍😉
Tudtam, hogy mit vállalok.
15-20 év. Senki nem kényszerített, senki sem tartott pisztolyt a fejemhez. Én akartam Őt!
Tudtam, valahogy kötve leszek. Nincs kötetlen bulizás, nincs hosszabb nyaralás, ha nem tudom magammal vinni, mert haza kell menni hozzá. Foglalkoznom kell vele, meg kell etetnem, sétálni kell mennem vele. Mindegy, hogy milyen idő van, vagy van-e kedvem.
Vállaltam azt, hogy amíg velem van, mindent megadok neki, gondoskodom róla és ha beteg, orvoshoz viszem.
Vállaltam azt, hogy szűkebb lesz a pénztárcám, kutyaszőrös lesz minden ruhám, tönkremennek dolgaim. Tudtam, hogy amíg kicsi, szétrághat mindent, bepisil, bekakil, takarítanom kell utána folyamatosan. De én akartam.
Nem mondom, hogy mindig könnyű, hogy nincs pillanat, amikor melegebb éghajlatra kívánom és kiabálok vele. Sokszor van ilyen is, és lesz is még.
De sosem tudok rá igazán haragudni. A tárgyak pótolhatóak, a szőnyeg kipucolható, a ruhám kimosható.
Nem pótolható viszont az a csillogó szempár, aki annyira örül nekem, amikor hazaérek, hogy majd szétesik ugrálás közben. Teljesen mindegy, hogy 5 percre vagy 5 órára mentem el. Nem pótolható az ő ragaszkodása és a feltétel nélküli szeretete sem. A pillanatok, amikor rossz kedvem van, de ő jön, és bökdös a hideg orrával, vagy az arcomba tolja a játékát.
Észre sem veszed, és az évek elrepülnek. Ősz lesz a pofija, lassul a mozgása, és a valaha csillogó szempárból eltűnik majd a fény. Már nem vágyik majd arra, hogy hosszú sétákat tegyünk és vég nélkül labdázzunk. Inkább csak mellettem szeretne lenni és pihenni. Egyre többet fogunk járni orvoshoz, újra takarítani fogom a "baleseteket" és rettegni fogok, hogy mikor megy el.
De vállaltam, mert én akartam! Akartam a kölyökkor, a fiatalkor, és az öregkor minden szépségével, boldog pillanatával, és a rosszabb napokon is minden nyűgével! Nincs olyan pillanat, amit megbántam volna!
Felelősséget vállaltam érte abban a pillanatban, ahogy magamhoz vettem, egészen addig a napig, amíg el kell engedjem Őt.😪😪😪😪
Az én kutyám nem fog új gazdát keresni, nem fog menhelyre kerülni, nem fogok új helyre költözni, ha ő nem jöhet velem. Az az ember sem született még meg és nem is fog, aki miatt eldobnám. Ő az életem része, és az is marad!
Ezt vállaltam. Az első naptól az utolsóig!
válasza: válasza: válasza:Biztos, hogy nem kérnék ilyet a szüleimtől. Nem lenne fair sem velük szemben sem a kutyussal.
Amikor anyukád olyanokat mond, hogy menjetek be meg aludjon ott a gyerek szépen és kedvesen mondd el miért nem lehet hiába szeretnéd, de menjen ő és aludjon nálatok nyugodtan. Majd amikor már nem lesz a kutyus pár év múlva, akkor ott alszik az unoka, addig sajnos nem lehet. Ennyi.
Semmi igazságtalan nincs ebben a részükről és nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos nekik a kisfiad. De a kutyáért is felelősséggel tartoznak. Ha esetleg belefér nekik, elvihetik a kisfiadat pár napra üdülni valahova (ha addig van aki gondoskodik a kutyusról) akkor velük is alhat, élményeket szerezhet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!