Úgy érzem nem kaptam elég szeretetet szüleimtől kiskoromban. Szeretet hiányos vagyok. Most vagyok 18 éves és félek a felnőtté válástól. Nem tudom képes leszek e majd én is szülő lenni. Valaki hasonló?

ha ezt eszrevetted akkor erzed, hogy valami nem volt kerek a fent leirt dologban. es eselyes, hogy az ilyen problemakat jobban fogod kezelni, tanulni fogsz a szuleid hibaibol.

elvált szülők gyereke vagyok. Igaz, hogy 1 éves korom óta nevelőapám nevel, és van két húgom, de ameddig vissza tudok emlékezni, azért éreztem, hogy nem az övé vagyok. Nem kezelt látványosan másképp, de mégis éreztem. Ezen felül mindig megkapom a 'mikor fogysz már le?, megint híztál, etc.' elszólásokat. (Tény, hogy lenne mit leadnom.) Persze ezeket vicces formában teszik, csak túl lelkizős vagyok és magamra veszem őket. Rengetegszer éreztem a 'semmire nem vagyok jó' érzést. Ez ellen, szerintem egy szülőnek tenni kellett volna. Nem tettek. (Teszem hozzá, ennek ellenére kitünő a kapcsolatom anyuékkal.) Kb. másfél éve összeköltöztem a párommal. Februárban érkezik a kislányunk. Fejben megvan, hogy mit és hogyan szeretnék csinálni, illetve, hogy mit, hogy nem, nehogy az én lányom is így járjon. Szerintem ezek a dolgok első sorban fejben dőlnek el. És mivel tudod, hogy nálad mit rontottak el, te nem fogod elkövetni ugyanezeket a hibákat, mivel ismered a hátulütőjét. Ne félj. Ez a dolog ne tántorítson el attól, hogy gyermeket vállalj, hiszen őt Te fogod nevelni. Úgy, hogy te jónak látod. Ahogy szeretnéd. Ez nem olyan dolog, hogy 'velem ilyenek voltak, akkor majd biztos én is ilyen leszek.'

Nem kötelező szülőnek lenni, az életnek nem az a célja, hogy legyen gyerekünk, ha pedig lesz majd, úgyis el fogsz követni sokmindent, hogy ne a szüleidre hasonlits