2,5 év körüli gyermeketek hogy fogadta a testvére erkezeset?

Érdekes, hogy az lányom nem rám volt féltékeny. A gondok akkor kezdődtek, amikor öcsike elkezdett mászni, és elérte, és sajnos tönkre is tette a játékait. Onnantól voltak a jelenetek.

Anyukám pont ugyanezt mesélte rólunk a tesómmal.

Csak 1 gyermekem van, de a szomszed kislanyokra szoktam rendszeresen vigyazni.

Ezt akartam irni, mint az elso, naluk is akkor kezdodott a baj anyuka elmondasa es az en megfigyelesem alapjam, amikor a kisebb megtanult kuszni es rombolni..:D

Illetve ugyanez tortent nalunk, amikor az en kisfiam is elkezdett kuszni es belenyult az o jatekukba.

2 év 2 hónapos volt a fiam, amikor született a második. A tesójának nagyon örült, engem levegőnek nézett majdnem két hónapig. Akkor kezdett enyhülni, amikor látta hogy ettől még ő is a kisfiam maradt és rendeződött a kapcsolatunk. Nem viseli jól a babasírást, és türelmetlen, ha pelenkázok, de már valamennyire összerázódtunk a 3-an vagyunk napközbeni állapothoz. Én azt hittem a játékokra féltékenyebb lesz, de nem, azt simán odaadja neki, azt is, amit nem kéne még, mert kis darabos, inkább arra féltékeny, ha felveszem a kicsit, utána ő is felkéreckedik a kezembe mindig egy picit. De meglepően kedves a testvérével, nagyon sokat beszél és bohóckodik neki, főleg amióta a kicsi kuncog rajta.

A legnehezebb, hogy nem tudok kettészakadni, pl két gyereket nem tudok egyszerre pelenkázni. Egyszerre altatni egyedül napközben is rohadt nehéz.

És folyamatosan emlékeztetem magam, hogy a "nagy" is kicsi még.

Nekem amúgy azóta könnyebb, hogy a kisebbiknek lett napi alvásrutinja, és amióta relatív fixen alszik adott időközökben, kiszámítható a nagynak, hogy mikor van dedikáltan idő neki. Olyankor csak vele foglalkozok, háztartás - főzés nincs, rendelünk meg van takarító. Amikor pedig a kicsinek kell valami, pl etetem vagy pelenkacsere akkor már elfoglalja magát vagy ül mellettünk és olvasgat vagy segít nekem. Nem könnyű, meg azért elég könnyen megborulnak még bármin, de én azt hittem nehezebb lesz.

Kíváncsian figyelte, aztán féltette mindenkitől, csak tőlem (anya) nem.

Persze ahogy egyre nagyobbak lettek jöttek a balhék meg az utállak, de ezek mellett hiába tagadják, a tetteikből látszik, hogy szeretik egymást