Ilyen esetben "normális", hogy így reagált a férjem?

Tegnap este a 7 éves kisfiunk játék közben véletlenül betörte az okostévé képernyőjét, valószínűleg javíthatatlan (forgott a tévétől jóval arrébb, és kirepült a kezéből a játéka,ami pont beleszállt a tévébe). Én éppen a másik szobában voltam, a férjem volt velük (vele és a 10 éves nagyobb fiammal) a nappaliban.

Csak a nagy ordibálásra lettem figyelmes és mentem át.

Na most egy darabig persze értem, hogy mérges és leszúrta őt, valószínűleg én is ezt tettem volna, de olyan szinten üvöltött a gyerekkel, aki már egész testében remegett, és olyan válogatott trágáságokat mondott neki (pl.te kis g**i és hasonlók) illetve hogy utálja, stb., hogy én végül inkább vígasztalni kezdtem szegényt, mert kb.már rosszul volt annyira reszketett és sírt és hajtogatta, hogy bocsánat, nem direkt volt, a végén már a játékait akarta eladni, hogy kifizesse a kárt... Mondtam a férjemnek, hogy bármennyire is rossz, hogy ez történt, meg drága volt, de ez akkor is egy tárgy, és bármelyikünk hibázhat és okozhat véletlenül kárt, erre velem is üvöltött, hogy nekem is inkább veszekednem kellene a gyerekekre, nem pátyolgatni. Mondom, nyilván ha nem örjöng így, akkor normális keretek között én is leszúrtam volna, de így viszont az volt az egyetlen gondolatom, hogy meg kell nyugtatnom. Minden második szava az volt a gyerek felé, hogy b** meg, üvöltve.

A nagyobb fiam is teljesen bepánikolt az apja viselkedésétől és végül ő is sírt, őt is nyugtatni kellett.

Az a kérdésem, hogy szerintetek ez "normális" reakció egy ilyen esetben belefér, hogy ennyire feldühödik?

Amúgy is hirtelen haragú, de ilyennek nem láttam még.

És őszintén szólva nem nagyon tetszik, hogy így reagált. Ő is okozott már kárt véletlenül életében, mint ahogy mindannyian.