Férjemet zavarja, hogy folyton beszél a gyerek. Mi lenne a megoldás ami mindenkinek jó?
Miota 2,5 éves gyermekünk elkezdett beszélni kb 2 hónapja, hogy úgy mondjam most telt be a férjemnél a pohár. Zavarja sérelmezi, hogy nincs itthon csend, hogy a gyerek folyton beszél - pedig csak próbálja kiejteni az újonnan tanult szavakat, énekeket, én nagyon szeretem hallgatni az édesen csengő kis hangját. Azt mondja, hogy a munkában is egész nap zsibongás van és amikor hazáér jól esne neki egy kis nyugi, csend es hogy itthon sincs ez meg és meg fog bolondulni stb. Ilyenkor ideges lesz és rákiabál a gyerekre, hogy maradjon csendben, ne beszéljen annyit vagy amikor már nagyon oda van akkor úgy, hogy kussoljon el. Hiába beszéltem vele erről, hiába mondtam ez ilyen időszak most tanul beszélni, így fejlődik.
Válasza szerint a gyerek is csak egy olyan hülye lesz, mint a többi akárki, akiknek be nem áll a szája és minden hülyeséget össze hordanak. Egyszerűen nem lehet meggyőzni, neki van egy elképzelése hogyan kellene viselkednie egy gyereknek és pont.
Olyan tehetetlennek érzem magam, nem tudom mi lenne a legmegfelelőbb ami mindenkinek jó lehet.. Nagyon frusztrál ez az egész.. Valakinek van saját tapasztalata ami bevált hasonló szituációban? Nagyszülők nem jöhetnek szóba, édesanyám nagyon távol él tőlünk, férjem pedig nem szereti ha hosszabb ideig az édesanyjánál van a gyermekünk, mert mondván olyan hülye lesz majd a gyerek is, mint az édesanyja.. ha sok időt tölt vele.
Tanácstalan vagyok..
Amúgy teljesen jó válaszok vannak itt. Van széles spektrum, amiből ha a szélsőségeket leveszed, egész jó dolgokat is ki lehet szűrni. Elején vetettem fel én is azt az opciót, hogy valami 'más' baja lehet-e... nyilván ha eddig nem volt ilyen és most ilyen lett, akkor okkal történik. Ha veled amúgy normális (értsd: a verés NEM normális, az ordibálás NEM normális, az érzelmi manipuláció NEM normális... stb, szóval ha TÉNYLEG normális ezt leszámítva) és nyitott arra, hogy ezzel foglalkozzon, akkor lehet megkérdezném tőle, hogy miért ekkora fa** és ha ad egy nagyságrendileg emészthető választ, akkor lehet válaszút elé állítanám: megoldja (orvos, család, melóváltás.. stb) vagy külön mentek. Nyilván ez a helyzet senkinek nem lesz jó, ha fennmarad tartósan és a szűk keresztmetszet NEM te vagy a gyermeketek.
Másfelől viszont ha valaki alapjáraton fa** bizonyos területeken, akkor azoknál szerintem ritka a változási hajlam. Én a válást óvatosan mondanám, de ha a férjednek megfelelő a mostani állapot, akkor tényleg ne tegyél bele effortot mert változni akkor is nehéz, ha az ember megígéri, hogy 'minden más lesz' (ha meg idáig sem jut el valaki... akkor az menthetetlen)
"Én már csak kínomban nevetek 😬 .. hogy lehet ennyitől így oda lenni.. Mintha olyan rossz lenne neki."
Le lehet pontozni engem is, de egy komolyabb munkanap után én sem bírnám azt, hogy egy 2,5 éves folyamatosan beszél, rohadt fárasztó tud ez lenni. Ez néha idegesítőbb, mint a babasírás.
Persze, nem mindegy a stílus, ahogy ezt közli. Amúgy szeparáció: gondolom egy szobánál többen laktok. Ha épp olyan periódusa van a gyereknek, hogy be nem áll a szája, akkor legyetek külön és hallgasd a mondanivalóját, ha egész nap még nem untad meg. A férjed meg vegye ki a részét mondjuk azzal, hogy este mesél neki vagy hétvégén elviszi valahova, hogy te is pihenhess.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!