Férjemet zavarja, hogy folyton beszél a gyerek. Mi lenne a megoldás ami mindenkinek jó?
Miota 2,5 éves gyermekünk elkezdett beszélni kb 2 hónapja, hogy úgy mondjam most telt be a férjemnél a pohár. Zavarja sérelmezi, hogy nincs itthon csend, hogy a gyerek folyton beszél - pedig csak próbálja kiejteni az újonnan tanult szavakat, énekeket, én nagyon szeretem hallgatni az édesen csengő kis hangját. Azt mondja, hogy a munkában is egész nap zsibongás van és amikor hazáér jól esne neki egy kis nyugi, csend es hogy itthon sincs ez meg és meg fog bolondulni stb. Ilyenkor ideges lesz és rákiabál a gyerekre, hogy maradjon csendben, ne beszéljen annyit vagy amikor már nagyon oda van akkor úgy, hogy kussoljon el. Hiába beszéltem vele erről, hiába mondtam ez ilyen időszak most tanul beszélni, így fejlődik.
Válasza szerint a gyerek is csak egy olyan hülye lesz, mint a többi akárki, akiknek be nem áll a szája és minden hülyeséget össze hordanak. Egyszerűen nem lehet meggyőzni, neki van egy elképzelése hogyan kellene viselkednie egy gyereknek és pont.
Olyan tehetetlennek érzem magam, nem tudom mi lenne a legmegfelelőbb ami mindenkinek jó lehet.. Nagyon frusztrál ez az egész.. Valakinek van saját tapasztalata ami bevált hasonló szituációban? Nagyszülők nem jöhetnek szóba, édesanyám nagyon távol él tőlünk, férjem pedig nem szereti ha hosszabb ideig az édesanyjánál van a gyermekünk, mert mondván olyan hülye lesz majd a gyerek is, mint az édesanyja.. ha sok időt tölt vele.
Tanácstalan vagyok..
Megoldás, ami mindenkinek jó?
Válás 😁
A férjnél csönd lesz, a gyerek annyit beszél, amennyit akar, te meg megszabadulsz egy paraszttól és találhatsz egy normális pasit.
Sajnos még egy szavazat a válásra. Az elkövetkező bő 10 évben folyamatos szájmenése lesz a gyereknek. Majd kamaszként fog elhallgatni. Ezt a férjed egészen biztosan nem fogja elviselni.
Most még talán nem utáljátok egymást nagyon, még meg tudtok egyezni mindenben peren kívül. (Ki költözik, ki marad a lakásban, vagyonmegosztás, tartásdíj, láthatás.)
A férjem apja volt ilyen gyerekkorukban, a hülye anyós meg mindent a férje kedvére tett.
Ha a férjemből előjönne ez az apai minta, mehetne, amerre lát.
Most ehhez 2 dolgot fűznék hozzá a saját életemből:
1, nagy szószátyár voltam egészen 5-6 éves koromig, amikor is mindenki a családból elkezdett lepisszegni, maradjak már csendben, menjek el az asztaltól ha beszélek, mérték az időt, meddig bírok csendben lenni... Gondolom hamarabb is ez volt, csak annyira nem fogtam még fel előtte. Szerinted milyen következménye lett? Idegen helyen nem mertem megszólalni, aztán már otthon sem. Alig beszélek bárkivel. Mindenhol én voltam a csendes gyerek, mert azt hittem, nem jó dolog beszélni. Csak ennyit értek el ezzel a hozzáállással.
2. Autizmus spektrumán rajta vagyok, a hangokra nagyon érzékeny vagyok. 2 nagydumás fiam van. Ha nagyon csend kell, akkor keresek egy olyan helyet a házban, ahol 1 percre el tudok vonulni. Nem a gyereket tartom csendben, aki tanul beszélni. (Jó, mondjuk amikor visítoznak, az más.) De ha a beszéd zavarja, akkor ő vonuljon már el, ne a gyerek. Mondom ezt tényleg úgy, hogy érzékeny vagyok a hangokra, de tudom mekkora kárt okoz, ha a gyereknek kell csendben maradnia, ezért igen, én megyek odébb.
Megoldás még, ha olvas neki, addig kevesebbet beszél közben, mert figyel. (Igaz, közben ő beszél, de azt csak elviseli.)
Vagy ha megy a háttérben valami chill out zene, és arra koncentrál.
Külön szoba, ahová néha elvonul.
Levegőzzön.
De ne a gyerekre szóljon rá, hogy beszél! Bár ahogy beszél a gyerekről, lehet kidobnám a fenébe a pasit, tényleg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!