Miért nem tanul a gyerekem ha nem állok felette? Semmi motiváció sem hat. Az együtt tanulásnál meg arra megy hogy kiidegeljen es adjam fel haggyam békén. 4.osztály

ėn tanultam mind 2 fiamal ennyi idősen de később is .

lányom napközibe jár ott kötelezö a házit megcsinálni, ės ott mindig kėsz van a házi de a hėtvėgėken van hogy 1-1 tantårgy håzija nem lesz kėsz ,és akkor ez egyböl be írják . bizonyos számu håzi hiånynål értesitik szülöt is ės gyerekel is elbeszélget tanår stb . de ez nem magyarorszågon van.

10-es, hát a mai világban már nincs mit titkolózni, előbb tudom, hogy rossz jegyet kapott, mint hogy hazajönne a gyerek. A digitális világ előnye (hátránya?).

Amúgy sok értelme nincs ám a Szakszolgálati Diagnózisnak, nem kell erőltetni. Segítséget nem fog kapni. Nekünk hiába van leírva, hogy adhd-s, a tanároknak erre az a reakciójuk, hogy ők erről nem tanultak, nem tudják kezelni, ha ilyen irányú kéréseim vannak (amik egyébként le vannak írva a szakvéleményben, az iskola felettes szervétől) akkor vigyem el másik iskolába. Mégis hová vigyem? Mindenhol így állnak hozzá.

Amelyik tantárgyból bukásra áll, igen, leginkább házi feladat hiányok miatt. Hiába írja be a tanár az egyeseket, azt hiszi, hogy ez nevelő hatású, de nem az, már ennyi év alatt rájöhetett volna.

Ez a közoktatás ma Magyarországon.

És hiába is írja a 10-es, hogy a szülők hibája, nem a szülők erről nem tehetnek. A továbbtanulás a jegyek alapján történik, meg kell felelni az elvárásoknak, különben a gyerek kimarad az oktatásból.

Én sem erőltetem, hogy kitűnő tanuló legyen, én az voltam, de azt már rég elengedtem, de azért megbukni nem kéne.

Két dolog írnék le.

Első, a fiam. Hatodik év végéig tanultam vele. Hiába volt a napközi, majd tanulószoba később, csak az írásbelit csinálták meg az iskolában. Munka után én felolvastam, ő elmondta. Minden tantárgyból, kivéve a matekot. Azt sose kellett tanulnia.

Most középiskolás, már egyedül tanul. 4-es tanuló. Én úgy érzem, megérte.

Másik, a lányom. Elsős. Sni-s, figyelemzavaros, súlyos tanulási nehézségegel. Logopédushoz, pszichológushoz kell járnia. Na ő olyan, mint a te gyermeked. Gyakorlás szó hallatán: idegroham... millió büntit összeszed...de másnap ugyanúgy nem akar gyakorolni vagy épp házit pótolni, mert a napköziben nem figyel,lemarad vagy épp fejlesztésen van.

Szerintem egy korrekt kivizsgálás kell.

Viszont lehet, csak egy keményebb személy hiányzik, akihez nem kötődik annyira, mint hozzád.

Pl.Lányom csiga lassan öltözött át tesi órákra...apa elbeszélgetett vele. Érdekes módon, másnap tudott gyorsan öltözni.

Kitartás, és próbáld megérteni, mi zajlik a gyermekedben!

Szerintem ez nem figyelemhiány, hanem feladattudat hiánya, ami megmutatkozik abban is, hogy pl nem fogja fel, hogy neki a suliban teljesítenie kell, nem pedig poénból egyest kapni. És őszintén nem csak a jegyek miatt kell tanulni, a legfontosabb amire az iskola való, hogy megcsinálják, amit kell, akkor, amikor mondják. Ugyanis erről szól az élet, mert később senkit sem fog érdekelni, őt mennyire demotiválja a számlafizetés, az ügyintézés, hogy késett a nyomtatvánnyal, hogy elfelejtette leadni az egyik iratot, hogy xy dologra nem gondolt, vagy nem akarta megkeresni az okmányait.. az ilyen gyerekekből ilyen felnőttek lesznek, és egy nem csak életvezetés, de emberi kapcsolatokban is megmutatkozik. Ha annyiszor nem adtam volna enni a gyerekemnek, ahányszor nem volt kedvem..:)

Párkapcsolatokba is tenni kell bőven, alkalmazkodni kell és lemondani a saját dolgokról és élvezetről, hogy a hosszútávú saját érdekedet tartsd szem előtt, illetve ugye kapcsolatban a másikét is. Pl ha szerintem hülyeség a névnap/valentin nap, de a másiknak fontos, akkor becsomagolom az ajándékát, veszek sütit, nem lecsalom és még meg is magyarázom, hogy ő hülye, hogy ilyeneket szeretne, mert én boldog vagyok ezek nélkül is.

Normális emberek élete felnőttként is az alkalmazkodásról szól, mert csak így lehet hatékonyan közösségben élni, amikor felfogjuk, megértjük, hogy lehet, hogy pillanatnyilag nem boldog valami, de hosszútávon a hasznomra válik(pl megtanulni alkalmazkodni a szabályokhoz). Lehet, hogy zseni lesz, mert mondjuk remek művész, de hogy magányos lesz felnőttként, az egészen biztos.

Ha átnézel a felnőtt párkapcsolatok kategóriába folyamatosan ilyen típusú férfiakra panaszkodnak, hogy nem bírják, hogy rendetlen, hogy nem mozdul meg, mert neki az nem fontos, hogy nem csinálja, amit kell. Na ők voltak az ilyen típusok suliban is, és lehet, hogy mondjuk egyedül jól működik és pénze lesz, de azt az életet senkinek nem kívánom.. majd írhatja erre az oldalra 20 év múlva, hogy hát ő is ilyen gyerek volt és milyen jó neki, de ha itt kell bizonygatni, mert másnak nem tudja elmondani, az mégsem olyan jó.. az én gyerekem is ilyen, én nem ilyen voltam.

Én úgy javítanám/javítom, hogy megmondom neki, hogyha hülyének tetteti magát, mások annak fogják gondolni és a vélemény, ami egyszer kialakult róla nagyon nehezen változik. Az egész önállóságot nem várom el, én kiválogatom a "nehezebbeket", a könnyebbeket egyedül csinálja. Így is sokszor dacol és kijátszik, hogy megússza, de folyamatosan javul, egyre ritkulnak ezek az alkalmak, és heti 2 lelkifröccsöt lenyomok, hogy képzelje magát a helyembe, meg kell tanítanom neki, ami az élethez kell, ő meg tesz rá. Nyilván szépen kifejtem és levezetem, ez mindig hat valameddig, aztán győz nála a pillanatnyi élvezet választása a kötelesség helyett, de el szoktam nézni, mondjuk nem mindig, de sokszor. Néha én is kibukok rajta, de szerintem ez ezzel jár ilyen típusú gyereknél. A tiéd más viselkedésben is nehezen "tanul" ahogy látom, nehezen esik le a tantusz neki, az enyém nem csinál magából hülyét az osztályban, azt nekem tartogatja:)

A tanárt meg megérthetnéd, pont azt éli át mint, te.. ismételget valamit évek óta és még így is vannak sokan, akik tesznek rá, pedig a tanártól várják, hogy megtanítsa nekik. Nem a legszerencsésebb gyerektípust kaptad, de idővel ki fog alakulni. Ez nem figyelemprobléma, mindenre tud figyelni, ami érdekli, ez a feladattudat hiánya, mégcsak rosszul se érzi magát miatta a leírás alapján, mert nem érti, hogy ez az ő dolga, nem érzi sajátjának. Próbálhatod még, hogy kirakod a napi dolgait és ő osztja be, illetve ő diktálja le milyen feladata van egy délután, és ha kihagyja a leckét, szívni fog miatta, legközelebb majd figyelni fog rá magától. (erre jó amúgy az egyes, negatív következmény, mint pl futásnál elcsúszik az ember gyereke és beüti magát, abból is tanul, a suliban a rosszjegy is ilyen csak nem fizikailag "fáj", hanem lelkileg, simán hat, az én gyerekemre a suliban hatott, csak annyit kellett mondanom, hogy ez annak a gyereknek a szintje, akit utál, mire máris különbnek tartotta magát és azóta figyel, hogy ne legyen olyan jegye, mert az ciki).

Jól csinálod, csak a lelkiismeretére is hass kicsit, mert ez lelkiismereti kérdés, a feladattudat. Az ő feladata, ami fontos, ehhez az érzéshez kell hozzájuttatnod, de ne várd egyből, olyan 12 éves korra ki fog alakulni. Viszont helyette ne oldj meg semmit.