A saját gyerekemmel ha lesz máshogy lesz?

3 gyerekem van akik tudnak viselkedni .

de mások neveletlen gyerekeit nem birom elviselni sajnos egyre több van belölük.

Mondjuk az nem mindegy, hogy az ember a saját gyerekeire vigyáz, miközben "nincs más dolga" (értsd: nem egyetemre tanul, nem otthonról dolgozik, nem világmegváltást tervez, hanem csak max a házimunkát meg főzést meg ilyeneket kell félretennie a gyerek kedvéért), mint a kérdező helyzetében. Egyetemistaként nekem sem lett volna kedvem gyerekekkel bíbelődni, már nem vagyok egyetemista, munka mellett meg azért megint más a gyerek, még akkor is, amikor már nem vagy GYED/GYES-en, hanem visszatértél dolgozni, hiszen akkor is a gyerek a munkaidődben intézményben van, így mikor otthon vagy vele, akkor lehet, hogy fáradt vagy, lehet, hogy nincs sok türelmed, de legalább nem az van, hogy most _muszáj_ mással foglalkoznod, mert különben baj lesz (pl elbukod a vizsgát, ha nem tanulsz, mert a gyerek nem hagy), hanem legfeljebb rendeled a vacsorát, mert nincs időd főzni. Szóval így, ilyen szituációkban kicsit egyszerűbb a gyerekeket kezelni. Más kérdés persze, hogy a saját gyerekek azok nagyon tudják nyomogatni a megfelelő gombokat, főleg amikor éppen olyan életszakaszban vannak, ahol a határkeresés, a szabályok feszegetése a cél :D Két kislányom van, mindkettő éppen dackorszakos, miközben amúgy én itthonról dolgozom, mert a kicsit még nem vették be bölcsibe, de a pénz az ugye nem fán terem akkor sem, ha nincs hely a gyerekmegőrzőkben, szóval tudnék mesélni. Van olyan, hogy kiabálok, igen. Nem azért, mert ettől remélek valamiféle eredményt (mert általában amúgy sem ér sokat), hanem mert már az összegyűlt feszkót nem tudom másképp kiadni, teljesen eszköztelen vagyok néha. De elmúlik, kikiabálom magam, néha sírok egy kicsit a férjemnek, aki átveszi egy időre a gyerekeket, és fél óra múlva már jobban is vagyok. Na meg ez a másik, a gyereket optimális esetben nem egyedül vállalod, tengernyi egyéb feladatod (pl egyetem) mellé, hanem azért jellemzően ott van a szülőpár másik fele, aki ha jól választottál, akkor igenis kiveszi a részét a gyerekek és az egyéb teendőkből, nem vagy magadra hagyva.

Egyébként mások gyerekeit én sem bírom. A saját kettőmet imádom, szeretek az anyukájuk lenni, de mások gyerekei jobb esetben közömbösek, de inkább csak zavaróak és idegesítőek számomra. Szóval ilyen szempontból tényleg más a saját gyerek.

Amúgy a te helyzetedben inkább elmennék könyvtárba tanulni vagy valami, hogy ne is jusson senki eszébe rád bízni a gyerekeket. A saját érdekeidet más nem tudja képviselni, csak te, márpedig ha a tanulmányaidról és a karrieredről van szó, amire alapozva szeretnél saját családot, akkor ez igenis erős érdek, ami mellett ki kell állnod, nem hagyhatod, hogy csak úgy rádlőcsöljék mások a saját döntéseik eredményét. Nem te kérted, hogy fialjanak le, igenis oldják meg a gyerekfelügyeletet akkor is, amikor te nem vagy elérhető.

Én nem szeretem a más vinnyogo gyerekeit.hisztiznek,utalatosak.Ez mindigis így volt.(Nagynenem gyerekei voltak kicsik amikor én 18-20 éves voltam.ki nem állhattam őket.)

De az enyemeket feltétel nélkül szeretem,nagyon cukik.(kettő van,tervezett gyerekek mindketten)

Szóval igen,a sajatodat nagy valószínűséggel szeretni fogod