Milyen két pici gyerekkel az élet? Tényleg olyan fárasztó és idegőrlő?

Ezért nem akartam ilyen pici korkülönbséget. Én nem bírnék el két pelenkással, szégyen, vagy sem. 3 és fél éves volt a "nagy", amikor újra kezdtünk próbálkozni. Addigra beszokott az oviba.

Végül 4,5 év lett a korkülönbség. Örülünk, hogy így lett.

2.5 év van napra pont köztük.

Az első 1 évre nem emlékszem. Most 2 éves a kicsi. A 2.év egy túlélés, es egyre durvább.

A kicsi a dackorszak közepén van, extra figyelmet igényel. A nagy emiatt brutál féltékeny.

Most jutottam el arra a pontra, hogy elég volt. Bölcsi, ovi, én meg vissza dolgozni.

Szűk 3 év van a nagyok között, az még nem volt gáz, az első két hónapban még pont nem volt ovi, utána meg már volt annyi napirendje a picinek, hogy el tudtunk reggel menni az oviba aránylag kevés elmebaj árán. Nálunk nem szorgalmazták, hogy délben elhozzam az ovisomat, ő is jól érezte magát, így csak alvás után mentünk, ez logisztikailag nekem tökéletesen kényelmes volt, mert addigra a kicsi is kialudta magát már később, amikor ő is csak 1x aludt.

Na, aztán a középső meg a kicsi között lett 21 hónap. Hát ott, ahogy írja az előttem szóló is, nem nagyon emlékszem az első évre. :D

A logisztikán úgy próbáltunk könnyíteni, mivel nekem nincs jogsim, hogy 5 percre lakunk a sulitól és 10-re az ovitól, egyirányban. Különórákat az első tizenpár évben a környéken elérhetőek közül válogattunk, szerencsére a suliban meg a közházban találtunk bőven jópofákat.

Most már mindenki kamaszodik legalább, a nagy egyedül buszozik edzésre meg suliba, a kicsi itt helyben jár zeneiskolába meg edzésre.

Na de a középső... Na az kitalálta, hogy gyermekvasutasnak áll. Dél-Pestről :D Apja bevállalta, hurcolja rendületlenül kocsival fel a hegyre, a városi programokra meg akit kell, én kísérek tömegközlekedéssel. Szerintem jól működünk. :)