Normális, hogy ennyire kiidegel a gyerek?
Van egy 5 éves kislànyom és egy 4 hónapos kisfiam.
Igazából eleinte türelmes vagyok a kislányommal, megvan a napirendünk ovi után. Igazából ha ez megvan, főleg az alvás, akkor nem szoktak különösebb gondok lenni, bár az altatás is min. 1 órát vesz igénybe,ha nem többet.(?)
Most közel egy hete beteg, itthon van, de olyan szinten felmérgel, hogy az nem igaz.
Próbálok türelmes lenni felé, de nem tudok. Semmi nem jó neki, minden pillanatban rá kell szólnom valamiért, próbálja mindennel magára vonni a figyelmet. Nem tudom megnyugtatni, kiabál, hisztizik. Kiakad, ha az öccsével foglalkozom, állandóan piszkálja, aludni nem hagyja, mert persze pont akkor kell neki valamin behisztizni és sipákolni. Minden miatt is engem hibáztat, ha nem ugrok neki azonnal tombol, utasítgat és sorolhatnàm.
Még mielőtt azt hinnétek, hogy nincs vele foglalkozva, de rengeteget foglalkozunk vele.
Igaz mostanában sokszor van kézben a 4hónaposom, hiszen fogzik, fàj a pocakja, nem hagyhatom őt sem sírni.
Egyszerűen sokszor úgy érzem legszívesebben felpofoznám, ami miatt rosszul is érzem magam.
Nem pofoztam még fel, sőt igazából nem szoktam hozzáérni, de màr konkrétan ennyire ki vagyok tőle készülve, hogy ilyenekre gondolok…
Ez normális vagy hol rontottam el?
Alapvetően érthető, hogy így érzed magad.
De ilyenkor mindig ugyanaz a kérdés merül föl bennem: Apuka hol van?
Amikor hazaér, át kéne vennie a kicsit, neked meg KIZÁRÓLAG a naggyal foglalkoznod legalább fél-egy órán át. Ha jó idő van, legjobb elmenni otthonról. Ez rengeteget segítene.
Alapvetően délig van oviba, vagyis ebéd előtt már elhozom… azt mondja az óvónő is, hogy màr nagyon ki van nyílva… eddig visszahúzódó, csendes volt. Most kiáll magáért, aminek egyrészt örülök.
Nyilván nem tud parancsolni, utasítgatni, ha megkér szépen akkor segítek, ez oda-vissza működő dolog lenne…ha nem próbálkozna.
Apával igazából buli neki minden, ha el is foglalja nyilván abból álla, hogy játszanak, szórakoznak. Ami tökjó, de nyilván ebbe a nevelés része annyira nem tartozik én úgy gondolom legalábbis
Kérdező, én (#11) nem ezt írtam!
Apuka a kicsivel legyen és a naggyal te foglalkozz! Ez fontos!
És azért mondtam, hogy lehetőleg menjetek el a naggyal otthonról, hogy még olyan se legyen, hogy hallod a kisbabád sírását a másik szobából, és nem bírod cérnával, berohansz és kikapod a férjed kezéből, hogy megnyugtasd a babát - a nagy meg megint hoppon marad.
Max 2-3 órára el tudok szakadni a kicsitől, de megmondom az őszintét, nem szívesen hagyom rá.
Ilyenkor általában a férjem beül a tv elé és fogja a picit. Nem lenne ezzel gond, ha a picike nem nézné vele együtt….
15-re:
Napi egy óra már nagy előrelépés lenne.
Az nagyon nagy baj, ha a férjed ilyenkor a tévét nézi és nézeti a gyerekkel. Erről el kéne beszélgetni vele.
Ami a lényeg: az ötévesnek is szüksége van olyan időre, amikor az anyja KIZÁRÓLAG vele foglalkozik. Ezt valahogy meg kell teremteni.
Volt értelme két gyereket is szülni egy ilyen díszf...nak.
Lehetett volna több eszed, szegény gyerekeid szívják meg.
#9
A gyerekek apja hol jár olyankor?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!