Normális, hogy ennyire kiidegel a gyerek?
Van egy 5 éves kislànyom és egy 4 hónapos kisfiam.
Igazából eleinte türelmes vagyok a kislányommal, megvan a napirendünk ovi után. Igazából ha ez megvan, főleg az alvás, akkor nem szoktak különösebb gondok lenni, bár az altatás is min. 1 órát vesz igénybe,ha nem többet.(?)
Most közel egy hete beteg, itthon van, de olyan szinten felmérgel, hogy az nem igaz.
Próbálok türelmes lenni felé, de nem tudok. Semmi nem jó neki, minden pillanatban rá kell szólnom valamiért, próbálja mindennel magára vonni a figyelmet. Nem tudom megnyugtatni, kiabál, hisztizik. Kiakad, ha az öccsével foglalkozom, állandóan piszkálja, aludni nem hagyja, mert persze pont akkor kell neki valamin behisztizni és sipákolni. Minden miatt is engem hibáztat, ha nem ugrok neki azonnal tombol, utasítgat és sorolhatnàm.
Még mielőtt azt hinnétek, hogy nincs vele foglalkozva, de rengeteget foglalkozunk vele.
Igaz mostanában sokszor van kézben a 4hónaposom, hiszen fogzik, fàj a pocakja, nem hagyhatom őt sem sírni.
Egyszerűen sokszor úgy érzem legszívesebben felpofoznám, ami miatt rosszul is érzem magam.
Nem pofoztam még fel, sőt igazából nem szoktam hozzáérni, de màr konkrétan ennyire ki vagyok tőle készülve, hogy ilyenekre gondolok…
Ez normális vagy hol rontottam el?
Nem rontottal el semmit.
Amikor megszületett a fiam ugyanígy éreztem a nagy felé(8 éves volt akkor)ugyanígy csinált ő is,és megkaptam tőle,hogy nem is szeretem őt csak a kicsit.
Szerintem valamiféle testvér féltékenység lehet a nagyok hátterében,hogy így viselkednek .
Én ha kézben is volt a kicsi,vagy akár szoptatás alatt is,leültem vele tarsasozni,kartyazni,beszélgetni
Most már ételt másfél év azóta és rendeződött a helyzet...visszatért minden a régi kerékvágásba.
Ennél több figyelmet már nem tudok rászentelni. Igazából minden szabad percem az övé. Sokat beszélgetünk, próbálom bevonni mindenbe, foglalkoztatókat töltünk, színezünk, persze nem könnyű, miközben a 4hónaposomat nyugtatgatom, de igyekszem.
Az a gond, hogyha nem beteg, akkor is ilyen, csak most itthon van és most nyilván többet lát így minket, jobban kiakad.
Alig alszunk, szoptatok jelenleg, mellem is nagyon fáj, pihennem is kéne ezzel, de jelenleg nem tudom mit kezdhetnék vele…:(
Kitartás !nekem 2 evesem van és egy 4 honaposom.
Nemrég lettünk túl ezen..Rohadt keménY
Nálunk 4.5 a nagy, 2 a kicsi. Így sem jobb a helyzet.
A kicsi alapból hisztisebb az átlagnál, amit a dackorszak felerősít. 0-24ben képes visítani, ordítani.
A nagy ovis. De idén elkapott valami nyavaját, 3 hetet volt itthon, tegnap ment először. Egyedül lélegezni is képtelen sokszor. Egész nap töle meg azt hallgatom, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok, játsz velem, unatkozok... ha megkérem, hogy játszon egyedül vagy a hugával, kiakad, mert én sosem foglalkozok vele, bezzeg a hugit folyton cipelem.
iszonyú meló van velük (és akkor a főzés, háztartásról még nem beszéltem).
Én kb minden nap eljutok oda, hogy valamelyiket agyoncsapom, különben megőrülök.
(A köznyugalom érdekében mejegyezném, még csak egy kézrecsapás sem történt sosem. Engen gyerekként vertek, így megfogadtam, 1 ujjal sem).
Az összes időmet feláldoztam már rájuk. Azt hogy énidő, nem ismerem. Ha épp a kicsit le tudjuk passzolni, akkor a naggyal foglalkozom amennyit csak lehet.
Tegnap óta oviban a nagy, sokkal könnyebb.
Nalam is ugyanolyan hisztis volt, de en 2 evesen próbáltam meghuzni a hatart mert már akkor parancsolgatott.
Eleinte élveztem annyira édes tudott lenni, de utánna rájöttem hogy megkell huznom a hatarokat.
Foglalkozok vele, oleljuk pusziljuk stb.de nem kiabalhat, csendbe valaszolok ha kiabál, ha veri magát a földhöz akkor sem kapja meg, csak ha szépen kér vmit akkor megbeszéljük.
Fegyelmezni kellene. Mi az hogy parancsolgat stb.?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!