Tiltással lopni tanul.mit csináljak?

Nekem alapból furcsa ez az egész szituáció. Egy ponton azt hittem, csak kamu, de ha tényleg van ilyen, azért az elég súlyos. Az biztos, hogy így vagy úgy de el van kényeztetve. Ha van egy pszichológus, én pedig nem bírok a gyerekkel, vagy olyan dolgokat produkál, ami megmagyarázhatatlan és részemről kezelhetetlen, mindenképp felkeresném vele a pszichológust.

El kéne vele beszélgetni arról, hogy miért van szüksége ennyi pénzre, vagy megértetni vele, hogy gyűjtse a pénzt, és ha majd jó sok összegyűlik, akkor vehet belőle valami sokkal értékesebbet. Azt mondják, a gyerek a szüleit másolja. Nem lehet, hogy ő ezt látja tőletek, hogy folyamatosan a semmire szórjátok a pénzt? Vagy sokat beszéltek otthon anyagi dolgokról?

Az a "baj" a te szempontodból, hogy én gyerekként, tanítás vagy szülői minta nélkül is alapnak vettem, hogy takarékoskodjak, mert nekem az is számított, hogy legyen pénzem, és az is, hogy ha van, akkor vegyek valamit, de mindenképp maradjon. Velem is egy csomót veszekedtek, hogy minek szórom el hülyeségre, de amit vettem, azzal játszottam is, és bár nyilván mindig jól jött volna több és több pénz, de olyat sosem csináltam, hogy emiatt loptam volna. Tudtam, hogy mamámtól kapok, szülinapra, stb. eseményekre kapok, és ezek ilyen különleges alkalmak voltak, de jobban szerettem gyűjteni, mint elkölteni.

Szerintem úgy semmi értelme nem volt a saját zsebpénznek, hogy közben tiltani próbálod, de legalábbis kritizálod, mire költi.

Talán innen ered az, hogy lázad, mert a tiltott gyümölcs édesebb, és inkább hazudik, lop, de megkapja, amit akar.

Nem szép dolog a kapott pénzét számonkérni rajta. Engem meg is vert apám, mikor a névnapomra mamáméktól kapott pénzt kindertojásra (4 db jött ki belőle) költöttem. Nem éreztem fairnek, mert úgy csinált, mintha megloptam volna. Egyébként a pénz a szekrényben volt, onnan tényleg kivettem, de eleve nálam lett volna a helye, hisz én kaptam.

Ha a fiam valaha kap pénzt családtagoktól, hagyom, hogy magánál tartsa, és ha hülyeségre is költi, nem baj. Úgy tanul meg bánni vele, ha maga is látja, könnyen elmegy.

Pont ennyi idős volt a fiam, amikor elkezdett lopogatni. Csak azt vettük észre, hogy valaki "csipeget"... sose tudtuk bizonyítani. Akkor vettünk egy széfet és felkerestünk egy pszichológust. Ő azt mondta, amikor egy ekkora gyerek lop, az mindig valami szeretet vagy figyelem hiányának a jele. Szeretetlopás. Kellene kettesben több minőségi idő, ami jó hangulatú. Nálunk pl. anya gyerek kapcsolat nem volt jó, mert az együtt töltött idő nagy része veszekedésből állt a házi, a tanulás miatt. Utána tudatosan odafigyeltem erre es javult a kapcsolat és megszűnt a lopás is.

Én is azt mondom, a zsebpénzét arra költse, amire akarja. Ha szted az felesleges dolog, akkor is.

Internet tiltása, pénztárcad eldugása. Ez a nulladik lépés.

Ha könnyes szemmel adja az aprót, meg magát ostorozza, de két nap múlva ugyanúgy lop, akkor ez a gyerek téged manipulál. Nyilvan nagyon okos, rájött, hogy nincs igazi retorzió. Legyen. Postán, boltban stb hadd visítson. Probálj nem foglalkozni vele. Ha még egyszer valahogy sikerül lopnia, akkor teljes szobafogság, nyugodtan jöhetne nekem az önostorozó nesterkedéseivel, engem nem ver át. Ez a gyerek nem hülye vagy eretlen, hanem nagyon is okos.