A dackorszak valóban természetes dolog az idegrendszeri fejlődésben?

Igen, de amikor random dolgokért nyom 25 perces torka szakadtából üvöltős hisztiket ...-,,kicsim, most elmegyek pisilni, mindjárt jövök" vagy ,,fésüljük meg a babádat"- na ezek a napunkból kiragadott pillanatok, és ebből nem ez a 2 van, hanem peluscsere, elindulás, kiszállás a kocsiból, beszállás a kocsiba, elindulni haza a játszóról vagy ha a csillagok nem úgy állnak az égen, BÁRMI... Én lassan falnak megyek már, mert aknamezőn lépkedek egész nap, és amitől tegnap semmi baja nem volt, ma attól robban a bomba 10x. A lányom első 8 hónapja nagyon nehéz volt, letehetetlen, többemberes, rosszul alvó baba volt, kimerült és elkeseredett voltam. Aztán jött egy fordulat úgy 1,5 éves koráig, tündéri, kezelhető kislány volt. És aztán 1,5 évesen elkezdődött, és most lassan 2,5 éves korára elharapódzott a dackorszak. Azt hittem az első fél évünknél nincs rosszabb, de itt van, folyamatos kiabálás, hiszti, nyávogás. Imádom, szeretem, de a munkahelyemre wellnesselni járok. Emiatt sem vállaltunk be tesót, kis korkülönbséggel akartunk volna, de ez annyira megvisel minket a férjemmel, hogy egyelőre esélytelen az újabb gyerek. De nagyon igyekszem művelni magam a témában, a Kapcsolódó Nevelés oldal tippjeit hasznosítani, megallgatni a hisztit, nem hagyom magára, igyekszem szeretetet mutatni felé, stb., de nagyon nagyon nehéz folyamatosan feszültségben élni.