A dackorszak valóban természetes dolog az idegrendszeri fejlődésben?

Igen, igen, és a kamaszkorig igen.

Én átküldtem/vittem a szobájaba ha nagyon nyomta. Megmondtam hisztizze ki magát aztán ha lenyugodott megbeszéljük. Házon kívül simán csak megvártam míg kiadja vagy hazacipeltem

Nekem is az vált be hogy nyugodtan kezelem kedvesen beszélek hozzá megnevezem az érzéseit, bosszankodok vele ilyesmi. Mondjuk ez sem "vált be" mert borzalmas sokat hisztizik így is de sokkal gyorsabban napirendre tér mint amikor ingerülten reagáltam.

Igen. A lányomnál csak a kivárás segített. Idegörlő volt, de nem tudtam mit tenni. Magához nem engedett közel, ha bárhogy próbáltam vele kommunikálni is inkább olaj volt a tűzre.

Jobb ha még most megtudod kedves kérdezi hogy nem 1 dackorszak van😂😂 Pontosan 3. És egy olyan gyereknél aki alapból akaratos, makacs egybefolyik rendesen😂

Tényleg természetes, és nagyon is fontos eleme a gyerek fejlődésének. Még ha bosszantó is. De kellő adag humorral (és alkalmanként egy-két pohár/üveg?/ borral) egészen bírható. Legalábbis nekem egy viszonylag könnyű természetű gyerek mellett ez a tapasztalatom (a kicsi még nem dackorszakos, de ő még babának egyelőre könnyebb természetű, mint a nagy volt, pedig vele se volt soha gond). Nálunk a klasszikus ölelkezős, meghallgatós, nyugalmat sugárzós módszerek válnak be. A sírásmeghallgatás pl szuperül működik, illetve amikor tudom, hogy éppen miért zajlik a hiszti, akkor azt simán tudom kezelni. Na meg megválogatom a harcaimat. Nem kezdek el azon vitatkozni, hogy nem hajlandó felöltözni itthonra, kit érdekel, úgyse látja senki rajtunk kívül (anyám szerint ezzel túlságosan megengedő vagyok), vagy hogy esőben (nyáron) mezítláb akar kint lenni az utcán. Ő baja, ha fázni fog a lába, legközelebb majd felhúzza a cipőt. Amióta megválogatom, hogy mikbe állok bele és a kisebb jelentőségű "konfliktusokat" inkább elengedem (amióta megszületett a kicsi és nincs energiám minden apróságért vitába szállni vele), azóta azt vettem észre, hogy sokkal kevesebb a hiszti és amikor leteszem a lábam, akkor bizony sokkal hamarabb szót fogad. Most 3 éves a nagy, nem a legegyszerűbb kor, de annyira vicces tud lenni néha, hogy igazából nem értem, miért kéne utálnom :D