Hogy kellene viselkednem a játszótéren ha vitába keveredik a fiam? Illetve neki hogyan kell megvédenie magát? Mit kell tanítanom neki hogyan?

Te ebben a szituban csak annyit csináltál helytelenül, hogy összepakoltad a játékokat. Fel kell kellett volna szólítani előtte a gyerekeket, hogy ha dobáljátok a homokot, akkor el fogom venni a játékot,vagy ez éscez történik. Hogy megtanulják, ha nem tudnak normálisan viselkedni, annak következménye lesz. Így most azt tanítottad, hogy a konfliktus helyzetből ki kell hátrálni, továbbá a gyereked nem értette, hogy ő most miért van büntetve a játék befejezésével.

Egyébként ha majd ovis lesz arra figyelj, hogy gyerekcivakodás miatt szülőkkel soha ne keveredj szájkaratéba, mert a gyerekek 10 perc múlva kibékülnek és békésen játszanak tovább, el is felejtik a vitát, de a felnőttek meg fújnak egymásra 3 évig, míg tart az ovi. Tapasztalat. :)

Engem már a kérdés felb@szott, a kifejtést el sem olvastam.

Terápiában feldolgozni a te saját traumáidat. Még magadat sem tudod képviselni, hát mit tudnál tanítani a gyereknek?

Sajnálom, de itt a neten nem fogsz kapni valódi eszközöket az élethez, mert mindenkinek más a megoldókulcsa, eszköztára az élethez. Az, amit hozott. Azt nem tudja átadni soha.

Értsétek már meg anyukák.

"Valaki mondja meg!" című villanykapcsoló videó a youtube-on pontosan az ilyen nőkről szól, akik semmit nem tesznek, hanem valaki mondja meg neki most azonnal, hogy mit csináljanak, pontról, pontra, mondatokban, mit mondjanak. Az érzelmi lustaság.

Ez nem így működik. Komolyan itt tartunk 2023-ban, amikor annyi elérhető tudásanyag, és önismereti csoport, egyéni terápia van.

Miért szégyelltek VALÓS, személyes segítséget kérni?

Így nem lehet élni, ahogy te, kérdező.

Hiába ne elemezzünk, tőled indul. Arról, hogy frusztrációt sem tudsz viselni, ha valaki téged okol, és nem ért egyet veled, azzal ismét neked van dolgod belül.b

16,17

Most miért kell nekiugrani a Kérdezőnek? Igenis van akinek tanulnia kell az anyaságot, mert nem olyan nagyokos, mint Ti, de az nem azt jelenti, hogy pszichiátriára kell dugni.

Én tökre megértelek, én is ilyen vagyok, gyereknek nem voltam ilyen. Nekem voltam a hülyék és a nemhülyék, a hülyéktől elmentem, a többiekkel játszottam, oviban volt szerelmem, leginkább vele voltam, meg egy darab lány, akivel játszottam. Suliban már népszerű voltam alsóban.

Ezt nem akartam mondani a gyerekemnek, az elején próbáltam tompítani, hogy “mindenki nagyfiú, csak máshogy” meg ilyesmi, majd belementen, hogy a másik csak mérges, mert szeretné nagynak érezni magát és fél, hogyha nem úgy cselekszik akkor.. blabla én is rühelltem az ovit, és igen, naponta 20 ilyenjük lesz, vagy durvább. Nem tanulnak semmit, idővel okosabbak lesznek és lesz önkontrolljuk, ezért ment már a suli jól. Én is csak konfliktusok miatt szorongok, és annak ellenére, hogy én is a kerüld elt sulykoltam a gyerekbe, az enyém is kiállt magáért minden ilyen helyzetben, később már ő lökött először, ha elvették valamijét és ő volt a verekedős a remek ovis logika szerint.Tiszta szívás volt, utáltam, és sehogy se tudtam rávenni arra, amit én akartam, és amivel én vészeltem át az ovit. Szaladjon az óvónőhöz a többinek meg mondja, hogy nem játszom és hagyjál, kerülje őket. Én egyedül játszottam sokat, egy két ember társaságában, a gyerekem más jellem, ő csapatban érzi jól magát és beleáll konfliktusokba. Ahogy nézem a tiéd is ilyen, legyél nagyon jóban az óvónővel, hogy rendesen védje a tiédet, mert nagy kivételezések mennek, ugyanis 25 gyereknél nem lát mindent, bemondás alapon fog menni a konfliktuskezelés, és szimpátia alapján, hogy kinek hisznek.

Az engem nem érdekel, hogy te mit projektálsz egy nyilvánvaló valóság mentén lévő válaszra.

Neked van dolgod vele.

A tény az tény. Te nem fogsz tudni neki segíteni. A pszichoterápia igen.

Nem a gyerekneveléssel kell kezdeni a tanulást, itt van elrontva. Hanem a saját magunk tanulásával. Addig nem lenne szabad gyereket vállalni, mert itt az eredmény.