Más gyereke is ennyire durván anyás? Meddig tart ez?
Kisfiam 1 éves. Túl vagyunk már egy szeparációs szorongás korszakon, durva volt. Most úgy tűnik, ismét itt van. És durvább, mint valaha.
Régebben a férjem tudott segíteni éjszaka. Már nem. A gyerek üvölt nála, de úgy, hogy a végén már fullad, alig kap levegőt. Nem tudja még csak megetetni se este (cumisüveg, tápszer lefekvés előtt), mert nem eszik a gyerek, csak sír.
Ha ugyanabban a helységben vagyunk hárman, folyamatosan engem nyúz. Ma is mosogattam, az apja ott ült tőlem 3 méterre. A gyerek egyfolytában tépte a nadrágomat, üvöltött, hogy vegyem fel. Hiába vitte el az apja, azonnal jött vissza.
Nap közben sokszor nem haladok semmivel, mert üvölt, ha nem vele foglalkozom.
Eddig azért simán elvolt magában, eljátszott amíg én mondjuk felraktam az ebédet, vagy elmosogattam. Most már szalad a lakás lassan, alig haladok.
Meg egyszerűen nem értem, az apja miért nem jó neki? Oké, értem, hogy szeparációs szorongás. De ennyire? Meddig tarthat?
"Ma is mosogattam, az apja ott ült tőlem 3 méterre. A gyerek egyfolytában tépte a nadrágomat, üvöltött, hogy vegyem fel. Hiába vitte el az apja, azonnal jött vissza."
Miért nem az apja mosogatott?
1 éves?
Még nagyon picike. Igenis szükséges, hogy felvedd,
hogy a férjed beálljon helyetted.
Ez átmeneti.
Jönnek sorban a fogai. Most kezd járni.
Hatalmas ugrások a fejlődésében.
Rád van szüksége, akkor neked kell ott lenned.
"folyamatosan engem nyúz."
Szegény gyerek. Neki az anyja kell, ő meg ezt "nyúzásnak"
értékeli.
Minek neked gyerek, ha nem érted, nem érzed, hogy ki kell
szolgálni az igényeit. Most még abban a korban van,
hogy nagyon anyás.
Min vagy te túl egy egyévessel? "szeparációs" korszakon?
Jóságos Isten?!
Első válaszoló, nyilván Te egy végtelen türelmű szent ember vagy. Irigyellek.
Kb.10 hónapos kora körül volt már egy hasonló periódus, kb.1 hónapig tartott.
Azért nem a férjem mosogatott, mert szó szerint egész nap én voltam a gyerekkel, és tudom, rohadt önző szemétláda vagyok, mert 5 percig mást akartam csinálni, mint a kicsivel foglalkozni.
És igenis nyúz. Mert tépi a ruhámat folyamatosan. Szóval szó szerint nyúz. Nem úgy értettem, ahogy te értelmezted.
Tudom, hogy rám van szüksége, a nap 24 órájában állok is rendelkezésre. Mint mondtam, szalad a lakás, mert inkább leülök vele könyvet nézni, vagy kimegyek sétálni vele. DE úgy gondolom, mint épeszű felnőtt embernek, nekem is jól esne néha egy fél óra, amikor ki tudok kapcsolni. Gondolom szerinted ettől már szörnyeteg vagyok.
De ahhoz amit szeretnél, most igenis meg kell meki adnod amire szükséged van. De nem is rudom, hogy tudsz így gondolkozni. Ha érzed, hogy a gyereked nyűgös, sír stb, akkor hogy nem az az első, hogy ő megnyugodjon?
Amikor alszik azt csinálsz amit akarsz egyébként. Amikor felvan meg foglalkozz vele.. Ne muszajbol, ideggel.. Mert azt megerzi és akkor lesz erős a szorongása. Az agyadban kéne atrendezni a fontossági sorrendet és megerteni, hogy ez átmeneti időszak és te rengeteget tudsz tenni, hogy meddig tart és hogy ér véget.
Enyém 3,5 évesen is "anyas" bár utalom ezt a kifejezést, milyen legyen, kihez kötódjöm, a szomszédhoz? De remélem soha nem is er véget ez :D
Ha alszik se csinálok azt, amit akarok, mert többször fel kell venni alvás közben is, és nem is mindig lehet visszatenni. De ezzel sincs baj.
Foglalkozom vele nap közben sokat, és szívesen teszem, nem nyűg. Imádom, amikor jön, ül az ölembe,hozza a könyveit. Vagy amikor kint vagyunk, és csak jön-megy mellettem, kavicsot szed, füvet tép, pocsolyázik. Nem érzem tehernek.
Csak egyszerűen vannak napok, amikor picit sok, és igenis vágynék 10 percre egyedül.
De mindig elfelejtem, hogy ez itt a gyakorin főben járó bűn.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!