Èrezzem magam rosszul emiatt?

Nálunk sok a gyerek a baráti társaságban, de valahogy nem osztogatunk ilyesmit napi szinten. Max megemlítjük két mondatban, hogy "képzeld bakker már ezt és ezt csinálta", vagy "képzeld olyan aranyos volt ma, ahogy...", vagy ilyesmi. Nekem ez elég, éppen azért, mert könnyen túl lehet ezt tolni és a másik esetleg rosszul érezheti magát, ahogy te is, mégha nincs is mögötte rossz szándék.

Szubjektív, de szerintem te csinálod jól. A gyerek lehessen már csak gyerek... pláne amíg ilyen pici. Ha bekerül az intézményi rendszerbe, fog tanulni eleget, addig meg játszatok csak. Az ember úgyis érzi mire fogékony, saját korosztályában mivel lehet játékosan tanítgatni, szerintem semmi szüksége még arra, hogy ez túl legyen tolva.

Milyen versengés? Ezek különleges dolgok, amit először tud a gyereke, a tiéd is valamit, meg az övé is, jó megosztani a szeretteinkkel, akik normális esetben együtt örülnek.

A gyerek amúgy nem zseni, max a memóriája jó, a tiédnek meg a finommotorikája, és attól, hogy tudja a betűket, még nem "szegény gyerek". Az enyém rámutatott a plakáton egy betűre, nem mondtam, hogy ne foglalkozz vele, megmondtam a hang nevét, megtanulta. Ettől még ugyanúgy cipeltem, meg játszottam vele mindenfélét, de nem kell erőből visszafogni, mindenre, amire nyitott a gyerek, minden infóra szüksége van, ha érdekli a könyv, akkor arra, ha érdekli a barkácsolás, akkor arra. Az enyém pl nem szeretett kockázni, nem volt elég ügyes hozzá és ideges lett, 7-11 darab ment csak egymásra toronyban, de imádta a könyveket és igényelte. Minden gyerek más. Egyébként meg szokj hozzá, egy rakás gyerek okosabb lesz a tiédnél, mások meg ügyetlenebbek lesznek más dologban a tiédnél. Ez ilyen, idővel hozzászoksz, ez nem azt jelenti, hogy a tiéd értéktelen, mert nem okosabb, mint a másik. Szerintem a barátnővel semmi extra nincs, úgy foglalkozik a gyerekkel, ahogy neki jó, te is úgy foglalkozol a tiéddel, ahogy neki jó, nem minden gyereket egy kaptafára kell tanítgatni, mert most "ennek van az ideje fejlődésben gyerekem hagyd a könyvet gyere gyúrd a gyurmát, pár hónap és válthatsz szerepjátékra, mert akkor meg az kell, hogy érdekeljen".

Bármi ami érdekli, magyarázd nyugodtan, ha vágod a zöldséget nyugodtan megtanulhatja, hogy zsülienre vagy hasábra vágod, amennyiben érdekli, tök mindegy, mit tanul, csak tanuljon:) Ha meg nem érdekli mást csináljatok.

Az enyém pl utált felvenni bizonyos ruhadarabokat, azt erőltetni kellett, mert szimplán csak nem akarta, mert nehéz volt számára, ami meg könnyű volt számára, azt meg csinálta(az enyém nagy mászókázó volt, mindenre mászott profin, falra is másfél-két méteres magasságba:) A mai napig imádom megosztani a dolgait. Ismerős anyuka is, mutogatja mit festett a gyereke, majd meg szólal a kép, az enyém nem tud olyat, festeni mindig utált, pedig próbálkoztunk. Ő jobban fest, az enyém meg jobban mászik. Ilyen a világ ehhez kell hozzászokni, ez nem megszégyenítés, akkor sem, ha rácsodálkozik, hogy jobb a gyereke másénál valamiben. Miért ne örülhetne ennek, hogy ebben jobb? Attól még tudja, hogy nem a világ legjobbja, miért kell belemagyarázni a rosszat az örömébe? Egyébként tutifix, hogy rosszul érzi magát, mert még nem eszik a gyereke egyedül státuszon elvárt a kanál használata, ha egy ilyesmi nincs meg, azon mindenki aggódik kicsit.

Én értem mire gondolsz, nekem is volt ilyen egyén az életemben. Érdekes módon a legtöbb emberrel megy normálisan a kommunikáció hasonló korú gyerekek esetén ilyenekről, ennél az egynél éreztem a "kinek a lova nagyobb" feelinget. Nem tartott sokáig ez a kapcsolat, bár tény hogy nem is legjobb barát kategória volt, így nem volt kár érte... :)

Ha esetleg nem veszi a lapot, beszéld meg vele, hogy kicsit ilyen érzésed van.

Azért erősen csak a te oldaladat látjuk és TE veszed versengésnek, amit csinál. Lehet ha ő ugyanitt elmondhatná a saját oldalát, egyáltalán nem az kerekedne ki belőle, amit te érzel.

2 év múlva a kutyát nem fogja érdekelni, hogy mikor mondta ki az első mondatait. Ismerősöm gyereke 4,5 éves koráig nem beszélt. MOstmár 8 és beszél, iskolás és ha ezt nem tudod ezt az infót, nem veszed észre rajta.

Egyébként itt idegeneknek fikázod a barátnődet (nekem már ez megkérdőjelez egy barátságot), hogy milyen maximalista (volt). És utána attól nyugszol meg, ha mások is helyeselve fikázzák, hogy milyen gáz, hogy abc-t tanít neki... Inkább az a kérdés, hogy ez téged miért zavar? Majd azzal ő foglalkozik, hogy miért nem jó a maximalizmus.

Ilyenekre (ABC, angol) direktbe nem kell tanítgatni kisebb korban, a gyerek produkáltatása meg kínos, viszont nem írtad, hogy a kisfiú mondjuk unná, és erőszakkal menne a történet. Tegyük fel, megmutatta neki az ABC-t, a pici meg rákapott, és úgy fogja fel, mint amikor egy szülő kérdezgeti, mondja, mutasd meg, hol az okos fejed, hasad, akármid, és a gyerek is szívesen részt vesz ebben. Úgy nem látok benne semmi rosszat. Az angolt illetően: ha csak számokat tanított neki, belefér. Mélyebb szinten, és úgy, hogy nem anyanyelve az angol, nem kell belemenni. Persze, ha később kérdez majd, hogy ez vagy az hogy van angolul, akkor megmondja.

Kicsit azt az érzem az írásodból, hogy önbizalomhiányos vagy, meg bár tudod, hogy semmi gond nincs a te fiaddal sem, mégis aggódsz valahol, és te is méricskélsz, versenyeztetsz.

Az én legjobb barátnőmnek 1 évvel idősebb a lánya (nekem is lányom van), ők már kiskamaszok. Mi úgy működünk, hogy természetes a „dicsekvés” is, de azt is elmondjuk, ha vmi épp nem megy olyan jól a gyereknek, mondjuk 1-est kapott, szemtelen mostanában stb. Számomra egy baráti kapcsolatban ez a természetes.

A végére még annyit, hogy hidd el, hogy több év múlva már tök lényegtelen lesz, mikor tanult meg a gyerek járni, beszélni, mikor lett szobatiszta. Kicsik még, lehet még a tiedből is riporter, stand upos, költő, a másik gyereknek meg lehet, hogy nem fog jól menni a suliban a verstanulás. Mellékesen jegyezném meg, hogy nekem pl. anno extra gyors mozgásfejlődésű gyerekem volt, mostanra meg tök átlag sportban.