Milyen egy kisgyerekkel az élet?

19 hónapos a lányom

Napirendünk kb van, nem ragaszkodok az óranű pontoshoz.

1x alszik nappal. Éjjel születese óta kel, most úgy átlagban 3x. Fiam ennyi idősen ataludta már az éjszakákat.

Tombol a dackorszak úgy érzem. Ha valami nem teszik neki, toporzékol, földhözvágja magát, hisztizik mindenen.

Tanul beszélni, egyre több betűt-szótagot mond.

Simán el tudok vele intézni bármit. Bankba futást, bevásárlást, bármit.

Nem tudom mit írhatnék. Ha valami kérdés felmerül, nyugodtan írj. Nem tudom mikre gondolsz még.

Az én lányom is kb. ennyi idős. Nálunk a legnehezebb a dackorszak beköszönte, ami olyan másfél éves korától fokozatosan lett egyre rosszabb. Nagyon sok türelem, szakcikkek olvasása és önismeret kell hozzá, hogy ne robbanjak egy idő után, baromi fárasztó az örökös küzdelem. Nálunk nagy az önállóságra törekvés, mindent egyedül akar csinálni, azt is, ami veszélyes, ebből sok a konfliktusunk. Ezzel egyidőben azt látom, hogy nagyon anyás is lett, megviseli őt is ez az időszak, nagyon keresi a közelségemet.

Egyébként ez egy nagyon szép kor, imádnivaló, ahogy rácsodálkozik a világra, nekünk egyértelmű dolgokra, nagyon kíváncsiak ebben a korban. Mindent 20x el kell magyarázni, mondani, 32-edszerre is megkérdezi, hogy ,,mi ez?", persze van, hogy már csak heccelésből.

Önállóan eszik-iszik kézzel, kanállal, villával, a család teljes értékű tagja már mint kisgyerek (kap feladatokat, szeret segíteni), és nem baba, akiről 0-24-ben gondoskodni kell. El tud játszani egyedül önállóan is, nem sokat, de 2-3x 15-20 percet simán elvan.

Nálunk a napirend semmi extra, fél 7-kor kel, 1x alszik ebéd után kb. 2 órát, és fél 9-kor alvás.

Az enyém már 3 éves, de még frissek az emlékek :D

2 éves kora körül már nagyon önállósodni akart. Addigra már ugye stabilan, magabiztosan jár, fut, használ kismotort stb. Állandóan pörgött és fáradhatatlan. Mondjuk ez a mai napig megvan. Könnyen ráunnak bármire, nehéz egész nap lekötni ha nem jár bölcsibe.

Ilyen korban kezd már beszélni, kérdezgetni, hogy ez mi az mi, mi miért.

Az én kisfiam bölcsis volt, de a hétvégi napirend kb így alakult: felkelt volt hogy reggel 6kor, volt hogy reggel 9kor. Reggeli. Már mindent megevett, ezzel már ilyen korban nem volt gond, azt evett kb amit mi. Utána elpakolásztunk a lakásban, imádott segíteni, bár így mindig tovább tartott :D Aztán levegőzés, játszótér, kismotorozás, majd benti játék. Ebédre már szintén ugyan azt ette amit mi. Ebéd után aludt 2 órát, de volt hogy 3at. Utána ismét játék, levegőzés, de pl a vacsi elkészítésében is szivesen segített. Mosta a zöldségeket, ilyesmi. Közben "beszélgettünk". A fürdés nálunk mindig fix 8óra, ez most is így van. Előtte vagy ritkán utána még kapott gyümölcsöt, túró rudit, amit kért. Elalvás előtt közös mese nézés (én nem vagyok a mesélős anyuka), aztán velünk aludt el az ágyban, utána vittük át a szobájába. Ő amúgy éjjel mai napig felkel inni, igaz már most az ágya mellé van készítve neki víz.

Én ezt a 2-3 éves kort élveztem/élvezem a legjobban, mióta anyuka vagyok. Rengeteg programot lehet már velük csinálni, már nagyon kis értelmesek ilyenkor, ilyenkor nyílik ki nekik a világ :)

Nekem 19 hónapos a fiam most.

Ami könnyű: végre alszik, sok dolgot mond, könnyebb érteni, mi a baja, sokkal együttműködőbb és önállóbb (egyedül eszik, próbál öltözni).

Ami nehéz: csúszunk bele a dackorszakba, iszonyatos tombolásokat rendez, ha valami nem úgy történik, ahogy akarja. Nem nagyon lehet vinni sehova, mert nem érdekli, és hisztizni kezd, nagyon ragaszkodik a monoton napirendjéhez, aminek jelentős része a szomszéd parkban való rohangálás meg piszmogás a fűben. Mindenre fel akar mászni, de rengeteget esik még.

Nagyon cuki: már oda szokott jönni hozzám és az apjához, hogy megöleljen. Puszit is ad, ami nála annyi, hogy megharapja az arcom.

Kérdező nálad speciális helyzet van, mert egy örökbefogadott gyermek sok mindenben le is van maradva picit a helyzetéből adódóan, és más a kötődés. Le sem fogod tudni tenni a kezedből ha már biztosan elfogadott. Törekedj arra, hogy mindkettőtöket egyformán eltudjon fogadni, és legyen külön külön időtök is, amikor csak az egyikötök van a picivel.

Nagyon cukik ilyenkor, de nehéz is, mert a fél szemednek mindig rajta kell lenned. A lakásotokat meg át kell nézni, és gyermekbaráttá kell tenni. Erre sokan nem gondolnak, de szükséges. Törekedj rá, hogy fél 8 körül már ágyból legyen a mese, a beszélgetés, így fél 9 körülre fel tudsz majd szabadulni.

Szerintem az a legnagyobb változás, hogy a gyerek folyamatos felügyeletet igényel.

Amúgy nyìlván egy örökbefogadás eleje nem lesz könnyű, de amúgy alapvetően elég sok mindent lehet gyerekkel is csinálni.

Nagyon nehéz és nagyon szép egyszerre.

De ugye a ti esetek azért más, mert "készen" kaptok egy gyereket, akire vártok régóta, ergo az idegrendszeretek még nem tropa ;D Mármint, pont egy dackorszakost kaptok, na ez elég kemény tud lenni, nekem a tököm kivan már sokszor a 2 évesem földönfetrengős hidztijeivel és állandó nyávogásával, ti ezt valószínűleg sokkal türelmesebnem fogjàtok tudni kezelni, mint mi, akiknek már 2 éve nincs énideje és kikészült párszor :D

Szóval a legnagyobb kihívásnak én ezt mondanám, hogy ennyi idős korára azért az ember néha belefárad a hisztikbe, nemalvásba és abba, hogy nincs szünet a gyereknevelésben, de mivel ez nálatok kimaradt, így szerintem könnyebben veszitek ezeket a nehézségeket.

Igazabol minden gyerek mas.

Nalunk pl. a dackorszak nem volt veszes egyaltalan, nem volt foldon fetrengos hiszti, semmi ilyesmi. Most, 7 evesen nehezebb vele, szerintem most van a dackorszakban 😁

Igen, amit mar irtak, egy 2 eves 24 oras figyelmet igenyel, minden percben nezni kell, ez nehez lesz, nem szabad egyedul hagyni egy percre sem.

Oket meg 3-5 percnel tovabb nem koti le semmi, igy otlet az kell. Szerencsere olyan jo instagram videok vannak mar toddler jatek otletekrol, amihez kb. semmi nem kell , nagyon javaslom nezegetni oket.

Meg ami nekunk bevalt, a sok program. Nem kinlodtunk otthon, jartunk mindefele programra, uszas, torna, baba joga, babaklubok, ez kb, napi 1 ora, de maris feldobja a napot, hisz odamenni, visszaerni, talalkozni felnottekkel , beszelgetni stb.

Legyetek rugalmasak, es akkor a gyerek is az lesz.