Éreztétek már úgy,hogy két kisgyerekkel nagyon nehéz az élet?

Nálunk akkor lett jobb, mikor már eljátszottak szépen egymással, nem csak egymás mellett. :D

Igaz, most is vannak viták, de már a kicsi is megérti, hogy nem rombolja szét, amit a nagy épített, ne mindig azzal akarjon játszani, amivel a nagy. Nálunk az eleje tele volt hisztivel, a nagyobbik lányok kész drámakirálynő baba kora óta. Biztos, hogy akkor keresett sikítva, ordítva, mikor elkezdtem etetni a picit, tuti, hogy altatás alatt kellettem csak és kizárólag én neki stb. Ezért nekem elsődleges volt, hogy a napirendjeink minél hamarabb szinkronban legyenek.

Szépen összenőttek amúgy, pedig az elején elgondolkoztam, hogy talán várnunk kellett volna még 7-8 évet a kistesóval... :D

Most 6 és 4 évesek, teljesen elválaszthatatlanok.

Szintén 1 és 3 évesek.

1 éves a lányom, 3.5 a fiam.

Én minden nap bőgök, ott tartok. Egyszerűen elegem van, megszöknék egy lakatlan szigetre.

A kicsi 100x kel éjjel, nappal ölik egymást. Együtt semmire nem képesek, egyedül úgsszint. Ha valamelyikkel foglalkozok, a másik örjöng.

Én már az alkoholizmuson gondolkodom 🤦‍♀️

Igaz ez nem válasz a kérdésedre, csak azért írtam, mert nem vagy egyedül.