Mikor aktuális az új párom kislányával először találkoznom?
A kislány 6 éves, a párom válófélben van. Úgy gondoljuk a fokozatosság elvét kell követni a gyermeknek való bemutatásban (először csak egy rövidebb programra kísérném el őket, aztán egy hosszabbra és csak ezután jönne az, hogy ott alszik nálunk, mindezt szép lassan).
Azt tudja már, hogy a szülei elválnak és azt is, hogy apának van egy lány barátja, akivel együtt lakik. Szerencsére eddig mindent jól fogadott a helyzethez képest.
Nem tudom, mikor lenne esedékes az első találkozást megejteni a kislánnyal, az ő érdekeit szem előtt tartva, nem elhamarkodva semmit.
Aki volt már hasonló helyzetben, mikor találkozott először a párja gyermekével? Hogyan zajlott ez a folyamat?
Illetve hogyan kezeltétek azt, ha anyuka nem igazán partner abban, hogy találkozzon velem a gyermek? Tisztában vagyok az apa jogaival természetesen, de kíváncsi lennék a ti sztorijaitokra.
Tehat meg el sem valtak ? De ti mar egyutt laktok ?
Eddig hol lakott ? Vagy ha ti egyutt laktok, eddig nem latta a lanyat ? Vagy mashova vitte ?
Zavaros a sztori.
Már be lett adva a válókereset, de sajnos még hónapok, mire lezajlik a dolog.
Mi már összeköltöztünk, hosszú távra tervezünk természetesen. Ebben a fura, átmeneti időszakban is vannak apa napok, ilyenkor a párom vagy a mamánál van a kislánnyal vagy pedig elmennek valamerre, csinálnak valami közös programot. Egyelőre nélkülem.
Ebből kellene valamikor szintet lépni...
Az egyik ismerősöm már két éve külön élt a feleségétől, mikor elváltak. Sőt, anyámék külön éltek, de sosem váltak el. Pedig apámnak lett új csaja, meg gyerekük is lett.
Szerintem is a kislány tempójában haladj az ismerkedéssel, ne nyomulj, ne erőltess semmit. És ne haragudj a gyerekre, ha ellenséges. Én féltem, hogy anyám veszekszik velem, ha túl kedves vagyok a mostohámhoz, és nem utálom. Ezért tartottam a 3 méter távolságot. Egyszer aludtam náluk, akkor másnap délelőtt 10-kor anyám ott állt apámnál a kapuban, hogy mi az, hogy nem tudom, mikor kell hazamenni, mert ő úgy gondolta, hogy vasárnap reggel felkelek és húzok haza. Pedig 14 voltam már, nem kicsi.
Mindenképpen igyekezni fogok a kislány tempójában haladni, nem szeretnék túl sok lenni neki, sem az anyja helyét átvenni. Én csak szeretném, ha jóban lennénk.
Kicsit félek attól is, hogy egy kis anyai "segítséggel" könnyen ellenséges lesz velem, bennem látja majd az okot, amiért az apja elköltözött otthonról. Nem szeretném, ha haragudna rám, nagyon fájna ez nekem, mert bár nem az én gyerekem (nekem nincs sajátom), szeretnék minden tőlem telhetőt megtenni érte. Ezt nem tudom, hogyan kezelhetném majd, ha esetleg bekövetkezik, mert sajnos van rá esély. De talán ezt nem is nekem kell majd kezelni, hanem a páromnak...
"bennem látja majd az okot, amiért az apja elköltözött otthonról"
És jól is fogja látni.
És ezek után elég kicsi az esély, hogy anyuka ne ellenségesen fogadja apuka új partnerét.
Kedves 9-es válaszoló!
Ez nem ennyire fekete-fehér, de a sztori ezen részébe nem szeretnék belemenni, mert teljesen más téma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!