Miért éreznek egyre többen késztetést arra, hogy folyamatosan posztolják a közösségi oldalra a gyereik fotóit?

"A 60 éves pedofil Alsokismackofalvan is kiverheti Brendonkára, akit épp a játszótéren látott maszókázni."

Ha ott csinálja, ráhívom a rendőrséget.

A gondolatrendőrség pedig még nem létezik, de Orwell könyve alapján még az is előfordulhat.

Egyébként lelked rajta, ha te így állsz hozzá. Meglátom, mit szólsz, ha majd hozzád kopogtatnak be a rendőrök, mert egy nemzetközi pedofilhálózat felszámolása során az egyik képen a te gyereked vélték beazonosítani, és megkérdik, van-e sejtésed, miként juthattak hozzá.

Nem az a baj, hogy van benne egy természetes büszkeség és felrak évi 1-2 képet, hát oké, az ember büszke a gyerekére, de heti szinten posztolgatni meg sztorizni?

Most komolyan nincs valakinek ennyi önkritikája, tényleg azt hiszi, hogy mások ilyen szinten/gyakorisággal kíváncsiak arra, mit csinál a gyereke? Ez max. a nagyszülőket érdekli ennyire senki mást.

Lehet itt hitegetni magatokat, de ezzel a beteges magamutogatással menjetek pszichológushoz. Senkit nem érdekel, hogy mit csinál minden héten a gyereketek, bocs.

"Ha ott csinálja, ráhívom a rendőrséget."

Nyilván nem a játszótéren veri ki. Semmi nem akadályozza meg abban, hogy csináljon egy képet a gyerekről-észre se veszed- és azt se tudod megakadalyozni, hogy otthon Brendonkara gondoljon.

Az én gyerekem már rég kinott a pedofilok korosztalyabol. Képet kb bármikor lehetne róla találni, ugyanis nem csadorban járt se oviba, se iskolába, játszótérre is járt, sőt, simán setalt is az utcán. Bármikor, bárki, bárhol csinálhat bármiről egy képet észrevétlenül.

Én értem ezt ,,büszke vagyok a gyerekemre, azért töltök fel képet" dolgot, de tényleg az összes ismerőssel meg kell osztani? Miért nem elég ha a családi, baráti kör látja?

Nekem 80 ismerősöm van Facebookon, de őket valóban ismerem, nem egyszer találkoztunk és már azt sem tudom kicsoda, mégsem teszem fel a gyerekem képét, pedig ugyanúgy büszke vagyok rá.

Van családi Messenger csoportunk, oda küldök, és ennyi, senki másra nem tartozik a gyerekem fotója .

Szerintem aki nem napi/heti szinten tesz ki képet az nem komplexusos vagy megerősitésre vár, mert az ilyenek szinte a komplett életüket a neten élik. Az nyilván szànalmas.

Alkalmanként 1-1 fotóval nincs gond. Épelméjű embernek nem nyilvanos a profilja, meg nincs sokezer ismerőse minden jött-menttel, akik kitudja milyen célra használják a fotókat.

Egyetértek, 14-es. Én is a nagyszülőknek küldök csak rendszeresen képet, mert imádják az unokákat, tudom, hogy őket érdekli.

De heti szinten senki másnak, még legjobb barátnőmnek sem, mert tudom, hogy nem érdekli ennyire, hát engem se érdekel, mit csinál más gyereke heti szinten, pláne ilyen volt osztálytársaké, munkatársaké, akik esetleg a közelieken kívül ismerőseim.

Ezért nem is értem, miért próbálják maguknak is be magyarázni itt, hogy nincs kisebbségi komplexusuk, meg nem vágynak visszaigazolásra, a francokat nem, mindenki azért tesz fel képet, mi másért? Csak egészséges lelkű ember beéri azzal, hogy évi 2-3 alkalommal elbüszkélkedik, a nemnormálisaknal meg folyamatosan kell a visszaigazolás, hogy igen, láttuk, hogy Vivike szánkózik, fánkot eszik, rajzol, megölelt, de cuki, de szuper, de csodás gyereked van.

Na, de nyilván soha senki nem ismeri be magáról ezt, viszont nem árt tudnia, hogy mindenki ezt gondolja róla. Én is letiltottam az ilyen ismerősök követését, akik állandóan a gyerekeiket nyomták, nekem visszataszító ez a fajta magamutogatás és feltűnési viszketegség.

"csak szimplán nagyon szereti, és azt akarja, hogy lássák ezt mások is."

De miért van ez az érzés, hogy ezt heti szinten másoknak látniuk kell, hogy milyen programon vagytok? Ha nem látják, nem jó, nem történt meg, nem élvezed?

Az én gyerekemet zavarta, amit az apja feltett róla, amikor pici volt. Semmi ciki nem volt a képen, szimplán nem akarta, hogy az ő ismerősei olvassák a kommenteket, meg nézegessék a képeit. A kép eltávolításra került.

A kistestvéréről semmit nem posztolunk soha.