Hogy illeszkedett be a közösségbe a gyermeked ha jóval fejlettebb volt mint a kortársai?

Én is így gondolom, hogy otthon nem a Shakespeare-összes esik a ded fejére, hanem egy üveg lekvár.

Egy bizonyos szint felett a tojásból hozott észt, intelligenciát felülírja a környezete - és anyu írásképe.

Azaz pontozzatok le, rosszindulatú hárpiák. Én akkor is zseni maradok és a kérdező gyermeke is, ha lepontoztok, ha nem.

Kérdező, gratulálok a gyermekedhez, támogasd mindenben, hogy ki tudjon bontakozni, és védd meg ettől a gonosz társadalomtól, amiben élünk!

Sziasztok, további szép estét!

Nem pontoztalak le, de azért azt megjegyezném, hogy volt 1-2 professzor, akik nagyon fiatalok doktoráltak, volt évfolyamtársam, aki 4 évvel fiatalabb volt nálam, és egyiküket sem bántotta senki verbálisan se meg fizikálisan se.

Volt persze olyan évfolyamtársam, aki szintén nagyon jó volt pl. matekból (több is), de a szociális készségei annyira rosszak voltak, hogy még egyetemen sem lehetett vele értelmesen beszélgetni, mert mindenkinek őt kellett csodálnia.

Szóval az, hogy valaki okos, nem predesztinálja, hogy nem lesznek barátai, vagy bántani fogják, sőt még azt sem, hogy nem fogja élvezni a sulit. Minden csak tálalás és tanárok kérdése.

"Én akkor is zseni maradok"

Toppants is egyet hozzá, úgy hatásosabb!!!4!444!4!!

Most a kérdéstől elvonatkaztatva, a korai évek nem igazán prediktívek a hosszú távú karrierre és boldogulásra. A gyerekek között vannak korábban és később érő típusok is, attól hogy az egyik csacsog másfél éves korában, a másik háromévesen is alig, nem jelenti azt hogy a korán érő később mennyivel okosabb lesz. Ez inkább a fejlődési tempót mutatja, de a fejlődés "csúcsát" nem. Pl. nagyon félrevezetőek a csodagyerek média riportok, mert ezek közül a csodagyerekek közül nem nagyon kerülnek ki Nobel-díjasok, de még különösebben nagy karriert befutó emberek sem. Nem, nem ostobák, de egyrészt a fejlődésük gyakran megreked egy idő után, és a társaik behozzák őket, másrészt egy sor egyéb képesség is szükséges a boldoguláshoz.

Amúgy 11-es nagyon fontos dolgot ír, a gyerekben nem szabad különlegesség érzetet kialakítani akkor sem, ha tényleg az. Az csak fokozza az izolációt.

En fiam pont ilyen. A gunyolodonak üzenem, hogy teljesen helyesen beszél, bem sejpit, raccsol az ilyen gyerek. Az előnyét sem hozzák be, mert akinek 3 évesen olyan szókincse és értelme van, az mindig előrébb fog járni a kortarsainal. Ez nem olyan ami behozhato, mert 2 év múlva is előrébb lesz.

Szoval ő 2 év 8 hónaposan kezdte az ovit szeptemberben, sajnos azóta se szereti, de mostanra vannak barátai. Mindig elmondja, hogy nem érzmti amit a tobbiek mondanak (az óvónő se), nem lehet velük játszani úgy. Mert míg a tobbiek elvannak két autó utkoztetesevek meg a brummogassal, addig ő tudja, hogy ha egymásnak mennek, megserul a motorhazteto vagy az alváz stb.. Szoval ilyen szinten meg nincsenek a tobbiek.

Viszont rengeteg kis verset, dalt megtanult, mesét.

Ő is nagyobakkal jatszik 2 éves kora óta, de sajnos még a 4-5 évesek se tudnak ertelmesen beszélni pl.

"3 évesen olyan szókincse és értelme van, az mindig előrébb fog járni a kortarsainal."

Tanárként mondom, hogy még elsősöket sem lehet bekategorizálni így, hogy mennyi az "értelme", nemhogy eg, 3évest. A fejlődés meg abszolút nem exponenciális, mindig változó. Szóval nem, totál nem igaz amit írsz.