Az ateista szülők hogy állnak istenhez amikor szóba kerül?

"én azt mondom a gyerekemnek,hogy a lélek valószínűleg tovább él"

Mi teszi ezt valószínűvé?

Ami azt illeti, a világon semmi nem utal arra, hogy lenne a halál után bármi is. És persze, nincs bebizonyítva, hogy nem létezik halál utáni élet, de tetszőlegesen sok dolgot ki lehet találni, aminek az ellenkezője nincs bizonyítva. Kis fantáziával 10 perc alatt egy tucatnyi dolgot ki tud valaki találni. Most azokra mind mondjuk azt, hogy valószínűleg igaz, mert nincs tudományos cáfolat?

Ha a gyerekkel a végletekig korrekt információkat akarunk közölni, akkor egyrészt nem mondunk olyat, hogy a lélek valószínűleg tovább él, mert ez szimplán nem igaz, hanem azt mondjuk, hogy bár arra, hogy a halál után lenne bármi, nincs nem hogy bizonyíték, de még csak komolyan vehető jel sem, teljesen kizárni nem tudjuk.

De ilyen szöveget senki nem nyomat a gyerekének, szóval marad az, hogy elmagyarázzuk a hiteendszerek lényegét, azt, hogy az emberek sokfélék és sok mindenben hisznek, és az istenhit, a hit a túlvilági életben stb stb egy közülük.

"te kategorikusan kijelented,hogy felesleges hinni,mert baromság és anya sem hisz benne."

Soha nem mondtam nekik, hogy baromság, de azt valóban mondom, hogy nem hiszek benne. Miért kéne azt mást mondanom, amikor így gondolom? Ha a gyerekkel való kommunikáció alapja az őszinteség, akkor szerintem az a minimum, hogy ezekről a dolgokról nem mismásolok, meg találok ki nekik a meggyőződésem ellenére valami szép mesét, hanem elmondom, hogy szerintem hogy van.

Sajnállak amúgy, hogy ennyire nem bírod elviselni, hogy más másképp látja a világot, és kiforgatod mindenkinek a szavait, aki nincs veled egy véleményen. Amikor én erről beszélek a gyerekeimmel, mindig tisztelettel teszem, és nem csak a vallásos emberek, hanem maga a vallás irányába is. Mindig azt mondom, hogy ezek régi dolgok, amikben én személy szerint nem hiszek, de más igen, és neki így jó. Erre itt jössz azzal, hogy nem lennél a gyerekem, csak mert nem tömöm a fejét olyasmivel, amit nem tudok elhinni.

@22: Nem értem. Ha a hormonok úgy működnek, hogy kiváltják a szerelem és szeretet érzését, akkor miért ne létezne szerelem és szeretet?

Egész pontosan hogyan sikerült neked ezt átgondolni és utána azt mondani magadban, hogy "igen, ez egy jó parhuzam lesz, írjuk ide"?

Szeretne hinni abban, hogy van, ami nem megmagyarázható, pláne ilyen nemes és jó dolgok, és tökre átérzem.

"Mivel te formálod a világképet, te vagy neki a mérvadó, így tulajdonképpen esélyt sem hagysz neki arra,hogy véleményt formáljon"

Ez nálad is így van, te is a saját gyerekednek mérvadó véleménnyel rendelkezel, ettől függetlenül nincs hatással a későbbi gondolataira. Nem a tükörképed, hanem önállóan gondolkozó lény. Az enyém pl hisz "Istenben", de fogalma sincs, melyikben, leginkább a keresztény-római katolikus verzióban, mert azzal találkozott a legtöbbet. Szóval néha fohászkodik, meg mond olyat, hogy "hála az Istennek" meg "kérlek Istenem", ami tök cuki, nem zavar.

Egyáltalán nem függ a szülők hitvilágától a gyereké, az enyém szeret hinni a mesékben, a roxforti levelét is várja, mindenfélét kitalál, fogékony ilyesmire, pedig már bőven iskolás.

Sajnos a lelkesben én sem hiszek, pedig milyen jó lenne.. volt az a film, púder volt a címe azt hiszem, ott a főszereplő tiszta "energiává" alakult át.. na én valami ilyesmire gondolok, hogy mi lesz később, az ember "lelke" a természet részévé válik. Amúgy a születés előtt van élet, 4d babamoziban is lehet nézni, a biosz kimaradt? A baba bent is érez, illetve eltérő mértékben mozgékonyak, alszanak, álmodnak.. A fogantatás előtt nincs élet. Szép is lenne, ha csak onnantól számítanánk az életet, amire emlékszünk, akkor nekem olyan 2-3 éves kortól nem lenne életem.

""Mivel te formálod a világképet, te vagy neki a mérvadó, így tulajdonképpen esélyt sem hagysz neki arra,hogy véleményt formáljon"

Mondja ezt a vallásos, akinél a gyerek keresztelése, vasárnapi misére járás, hittanra járatása, elsőáldozása teljesen elfogadható :D azzal nem formálod a világképét?