Az ateista szülők hogy állnak istenhez amikor szóba kerül?

Előveszek két három nagyobb vallást és párhuzamot vonok köztük. Ha megkérdezi elhiszem-e, megmondom, hogy nem, valamiben én is hiszek, de nem ilyesmiben, nem vagyok vallásos, ő is így van nevelve. Mi sok ünnepet megtartunk, halloweent, valentinnapot ugyanúgy, mint a karácsonyt, kínai újévet, pusztán a "móka" kedvéért, jó, ha van mire készülni. Nem azért, mert bármelyik érintene, ha választanom kellene, talán a zsidó vallás a legszimpatikusabb, bár nőként az sem nagyon.., de az ünnepeik közül csak pár tetszik. Szóval a buli kedvéért mindenféle dologra készülünk, amiről van tudomásom, és ha egyszer élveztük, jövőre is megyünk, mert színesítik a hétköznapjainkat, és mindnél a szeretet, öröm vagy az ellazulás, hála az életért van középpontban, amik jó érzések, nem az ünnepek eredeti célja miatt megyünk.

A gyereket szépen felvilágosítom minden vallásról, amit ismerek, amit nem, azt a neten megnézem, hogy kb el tudjam mondani. Úgy összességében az emberek a szeretetet tartják fontosnak minden vallásban és próbálnak jó életet élni egy/vagy több felsőbb erő kedvéért, és mindenki mást tart jó életnek, de a szeretet, szabálytisztelet közös bennük.

A legtöbben így csinálják, én ateistának sem tartom magam, bár az a leginkább nekem való besorolás, ha nagyon muszáj, de én még csak pár tanulatlan embertől, vagy tinitől hallottam, hogy a keresztény bibliában szó szerint vennék, hogy volt Ádám és Éva a két legelső ember a földön, a legtöbben tudják, hogy metafórák sokasága az egész, tanító "meseköny", sok jó értéket(és pár elavultat is) átadva.

Én (nem tudom ateista vagyok-e, nem járok templomba, mert mindig tiszta idegként jövök ki) elmondom, hogy én is hiszek Istenben, csak én otthon, mert a papok sok olyasmit mondanak, amivel nem értek egyet. Elmesélem, hogy sokan hisznek benne valamilyen formában, sokan másképp képzelik el, van, aki nem hisz benne és ez is rendben van.

Megtanítom imádkozni (arra az 5-6 imádságra, amit én is tudok), meg elmegyünk majd együtt pár alkalommal misére, hogy lássa hogyan működik, illetve valahol van egy gyerek Bibliánk, szerintem azt is el fogjuk olvasni, nem árt azért, ha képben van és ő is tud dönteni róla, hogy miben hisz.

"Ha ateista vagy,akkor mindent is tudsz a világmindenség működéséről,"

Mi történt? Mikor? Minden ateista valami zseni fizikus lett míg aludtam?

A mi helyzetünk abból a szempontból speciális, hogy aktív keresztények voltunk, amikor a gyerekeink születtek, és csak később váltunk ateistává. A gyerekeknek még a gyülekezetbe járásról és a közös családi imákról is vannak halvány emlékeik. Ez azért jó, mert így pontosan tudom, mi jár egy vallásos ember fejében, aki hisz, az miért hisz, és el tudom mondani nekik, hogy én miért nem, hiszen ez nálam egy teljesen tudatos döntés, nem annyi, hogy soha nem neveltek vallásosnak.

A 10 éves lányomat főleg nagyon érdekli mostanában a téma. Én azt mondtam neki, hogy régen az emberek nem ismerték a világ működését, ezért mindent istenekkel magyaráztak. Ezek az istenek később fokozatosan visszaszorultak (és sok helyen már csak egy lett belőle), és ma már ott tartunk, hogy a világ nélküle is teljesen jól megmagyarázható. A Biblia és a többi mítosz azt mutatja be, hogy a régi emberek hogyan képzelték a világ teremtését és a működését. Nem "mesekönyv", hanem régi tapasztalatok gyűjteménye, amit nekünk nem kell tévedhetetlennek tartani, de azért vannak benne bölcsességek. (Velem a mai napig előfordul, hogy bizonyos helyzetekre bibliai idézetek jutnak eszembe).

A gyerekeim ezzel a magyarázattal tökéletesen azonosultak. Bár mindig elmondom nekik, hogy nem baj, ha hisznek Istenben, én is hittem az ő korukban, ők nem. Szintén a lányom mondta, hogy olyan kellemetlen neki az osztályban, mert ő az egyetlen, aki nem hisz. Meg a barátnője, aki pedig még elsőáldozó is volt. Nem vallásos iskola, ezért is volt egy kicsit fura.

Van a családnak egy nagyon erősen vallásos ága, akikkel sokat összejárunk, a gyerekeimnek ez is furcsa, de sokat beszélgetünk róla. Remélem, így, hogy ennyi mindent látnak maguk körül, felnőtt korukban is el tudják majd fogadni, hogy sokfélék vagyunk.

" Nem "mesekönyv", hanem régi tapasztalatok gyűjteménye"

A mesék tanító szándékkal készültek ám, a jancsi és juliska is, mint a biblia, hogy leszűrd belőle a tanulságot, miközben izgalmas kalandokba keverednek a szereplők, hogy hallgatható is legyen, ne csak száraz szabályrendszer. Ezért írtam mesekönyvet, nem lenézve, de ugyanaz a célja, ugyanúgy izgalmas sztorikba bújtatva a tanulság(mint az ártatlan bárányok a mesékben, és a gonoszt jelképező farkas.. )

"Plusz ki akarná azt mondani a gyermekének,hogy halál után nincs semmi,hogy soha nem találkozunk a szeretteinkkel többet?"

Én ezt mondtam. Hogy a halál után éppúgy nincs semmi, mint a születés előtt. Nem kell tőle félni, mert ahogy a születés előtt sem volt rossz, úgy a halál után sem lesz. Szerintem ez sokkal kevésbé rázza meg a gyereket, mint annak a lehetősége, hogy ha valamit nem jól csinál, megy a pokolba.

"Ez ráadásul ostobaság is, mivel filozófusok, fizikusok, tudósok a mai napig nem tudták bebizonyítani,hogy nincs túlvilág, a lélek nem él tovább..bár az ellenkezőjét sem."

Persze, hogy nem. Ahogy azt sem tudja senki bebizonyítani, hogy nem létezik a repülő spagettiszörny. Mivel az ilyesmit nem lehet bebizonyítani, de az ellenkezőjét sem, ezért mindenkinek saját döntése, hogy miben hisz. És ha egy keresztény, vagy bármilyen vallású szülőnek joga van a saját vallására nevelni a gyerekét, akkor szerintem nekem is jogom van ahhoz, hogy elmondjam neki, miért nem hiszek benne. Az pedig az ő döntése, hogy hisz-e vagy nem, és ezt a döntését élete során bármikor meg is változtathatja.