Ne verjem meg, de ő verhet engem?

Bírom a sok erőszakellenző szülőt, akik itt néhány hozzászólás alatt az érzelmi bántalmazás magasiskoláját tolták le nagyközönség előtt. Nem csak pofonnal lehet ám bántalmazni.. És kapaszkodjatok meg: az érzelmi bántalmazás ezerszer súlyosabb nyomokat hagy, mint egy-egy pofon. A "szigorú szülő vagyok" pedig számomra ezt jelenti. A szigorú szülő érzelmileg bántalmazza a gyerekét. Egy visszaadott, jelzésértékű kézrecsapás pl. tuti, hogy nem okoz semmilyen lelki sérülést a gyereknek, ellenben az érzelmi bántalmazással, amiről a fentiek után úgysem tudtok meggyőzni, hogy otthon nem alkalmazzátok, ha egy segítségkérő vadidegenen névtelenül meg simán. És ahogy előttem már megjegyezte más is: eközben egyetlen érdemi alternatíváról nem számolt be egyikőtök se.

Szomorú dolog, amikor összemosunk fogalmakat, és fizikai erőszaknak nevezünk valamit, ami nem az. Visszaadni egy pofont nem erőszak. Ez kb. akkora marhaság, mint elmarasztalni a nőt, aki tökön rúgja azt a férfit, aki megpróbálja megerőszakolni. Szándékosan hoztam ilyen szélsőséges példát. A nemi erőszak bűncselekmény. Az önvédelem nem. Egy gyereket módszeresen bántalmazni akár fizikailag akár érzelmileg, bűncselekmény. Rácsapni a kezére, mert megütött, nem az. Ne legyetek már ilyen álszentek.

A gyerek fő mozgatórugója, hogy kapcsolódni szeretne. Ezt sosem szabad elfelejteni. Szüksége van a határokra, nagyon is, ám egyáltalán nem mindegy, hogy azokat a határokat hogyan állítjuk fel. Ha az üti meg, akitől a biztonságnak kéne jönnie, az bizalmatlansághoz vezet hosszútávon.

Ebben a szituációban rá kéne jönni, hogy mi borította meg a gyereket. Addig minden más tüneti kezelés. Ha eddig egyedül nem jöttél rá, akkor gyerekpszichológus.

Én a pozitív fegyelmezés és az erőszakmentes kommunikáció eszközeit alkalmazom, sikerrel. Ajánlom figyelmedbe jó szívvel az online tanfolyamaikat.

(Sajnálom azt a gyereket, és sajnálom azt a szülőt is, akinek ilyen mintái vannak, nincs más eszköze mint a bármilyen verés és, hogy ezt még jónak is találja. Sajnálatos, hogy még meg se fogalmazódott, hogy vajon ezt lehetne enélkül is csinálni. Illetve sajnálatos, hogy ez annyira mélyen van, hogy el se lehet képzelni, hogy lehet másképp is reagálni és csinálni. De az agy tesz róla, mert ha elhinné, aki használ testi fenyítést, hogy vannak (és hál istennek elég sokan már), akik tudják kezelni az indulatukat a gyerekeik irányába, akkor egyből rossznak érezné, amit tesz. Így meg abban az álságos hitben ringatja magát tudatlanul, vakon és lustán, hogy mindenki csinálja, így ez oké. Ez dühítő és egyben nagyon szomorú.)

36-os, szerintem nem olvastad el elég alaposan, amit írtam, ugyanis ott egyetlen szó nincs arról, hogy megütöttem-e valaha a gyerekem. Sőt, még arról sincs szó, hogy lenne-e egyáltalán gyerekem. Mégis szám szerint minimum három mondattal támadtál be, miszerint én erőszakos szülő lennék, aki veri a gyerekét, és még mentegeti is magát. Holott én csak az itt megjelent hozzászólásokra reagáltam, és arról nyilvánítottam véleményt.

Szerintem ezen nem ártana elgondolkodni.