2 évesnek értenie kell a felnőtt érzelmeit ?
11!
Nekem van gyerekem. Nem az ő dolga, hogy vigasztaljon. Megteheti, de el nem várható. Pláne nem mondom azt egy két évesnek hogy jöjjön és vigasztaljon meg. Ha ő magától észreveszi, hogy valami bajom van és vigasztalni próbál, az normális. Akkor sem feltétlenül fogom elmomdani, mi a baj, mert egy ekkora nem biztos hogy érti és egyáltalán nem biztos hogy egyáltalán tudnia kell, vagy köze van hozzá. 10. Voltam
A gyerekedtől ne kérd, hogy vigasztaljon meg. Kérd a férjedtől vagy akárki más felnőtt embertől.
Amúgy igen, 6-7 éves korra értik meg. De akkor se kérd a gyerekedtől, hogy téged vigasztaljon. Oldd meg egy felnőttel ezeket a bajaidat.
Köszönöm mindenki válaszát. Természetesen nem a gyerektől várom a vígaszt, csak a gyerek beteg és elkapott ez a sehogy sem tudok rajta segíteni érzés. Látta, hogy sírok és gondoltam elmagyarázom neki, hogy azért sír anya, mert szomorú, de ígérjük meg egymásnak, hogy minden rendben lesz. Remélem nem öltem meg a lelkét ezzel. Úgy nekem estetek.
Dobbants egyet. Igen! Valamit mondanom kell, mert az idegrendszere miatt olyan dühkitörései vannak, hogy lekaparja az arcom, mellkasom, és én nem bántom, csak megpróbálom elmagyarázni neki, hogy mérges vagy babám? Anyát nem szabad bántani, mert fáj, anya sem bánt téged ha mérges. Inkább dobbants egyet. Ez onnan jött, hogy szereti a macikat és láttuk egy mesében, hogy a medve mérgében dobbantott egyet.
Látjátok? Okoska milyen dilinyós, okoska dobbantana ezret csak látná, hogy jobbra fordul kicsit a beteg gyereke.
A kérdésem a következő. Ha mostantól nem vagyok dilinyós, és továbbra is elmagyarázom neki milyen érzelmek vannak és hogy reagálhatunk rá, és szeretem továbbra is ezt a gyönyörűséget, akkor mikor kellene kifejeznie, vagy viszonoznia, stb az érzelmeket? Írták, hogy még pici. Azt hittem, hogy valamennyire reagálnia kellene már azért. Az sem gond, ha pl nevet, vagy máshogy nyilvánul meg még?
Köszönöm a válaszokat! (Mindenkinek zöld ment. Félreértettetek szerintem.)
"Vagy ha sír, mert nem sikerül neki valami, akkor mondom neki ne sírj, dobbants egyet, azzal elszáll minden. Akkor dobbant is egyet."
Tehát már 2 évesen azt sulykolod bele, hogy az érzelmeit nem kell megélnie, hanem tegyen úgy, mintha mi sem történt volna.
Te ezt a mintát adod, de elvárnád a gyerektől, hogy legyen empatikus? Ami a kora miatt eleve nonszensz, de ezzel a neveléssel soha nem is fogja tudni megélni a saját érzelmeit, és valószínűleg emiatt másokéra sem lesz fogékony.
Ovis koromtól fogva, ahányszor csak mamám sírt vagy valami baja volt, erőszakkal magához ölelt, hogy vígasztaljam. Nem engedett el, hiába akartam menni. Csak ott álltam, mint a cövek, s vártam hogy elengedjen.
Ami annyira belém égett, hogy szinte bármilyen kis bántáson sírva tudok fakadni, hiába hogy nem akarok, a vígasztalási képességeim meg semmit se fejlődtek. (Hiába hogy pl akartam volna segíteni érzelmileg a barátjával frissen szakított szobatársamon. Nem tudtam.)
Köszönöm mégegyszer. A rosszat meg elengedem, ezek szerint nem tudtam átadni az itt jelenlévő sok pszichológusnak, hogy mit szerettem volna.
Igaz! Hála a jó Istennek nem érzi amit én. Próbálom azért tartani magam, de van hogy őt nézem és látom nincs rendben, hetek óta csak a fejlesztés, mindent úgy, hogy jó legyen és van, hogy csak rosszabbnak látom, meg jönnek újak, és csak arra voltam kiváncsi, hogy egy átlagos 2 éves ebből mot fog fel, mikor érezne együtt.
Mindegy is, volt válasz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!