Mi értelme van elhitetni a gyerekekkel, hogy létezik a Mikulás, hogy aztán néhány év múlva csalódottan rájöjjenek, hogy hazugság az egész és hosszú időn át becsapták őket?

Szerintem ez az egész túl van tolva. Nekem pl pont a Télapó volt az egyetlen ilyen mese, amit tényleg próbáltak megtartani a szüleim. De elég hamar belezavarodtak, azért egy kisiskolás gyerek már hamar belekérdez olyanokba, amik vagy további hazugságokat igényelnének, vagy kénytelenek a szülők megmondani az igazat. És tisztán emlékszem, hogy én behisztiztem mikor egy húzósabb keresztkérdésem után kiderült, hogy nincs is Mikulás. Ott sírtam a csokik felett, anyámék meg dohogtak, hogy nekem nem lehet örömet okozni, most mi bajom van, kaptam csokit. Nyilván nem életem legnagyobb traumája, de felnőtt fejjel is emlékszem rá.

Még csak babám van, de pl Jézuska nálunk tuti nem lesz. Egyrészt nem vagyunk keresztények, másrészt ha azok lennénk is tisztelném annyira a Isten prófétáját, hogy nem csinálok belőle valami gagyi mesefigurát. Valamilyen szinten ez a Jézuskázás a keresztény a vallás megcsúfolása. A nyúl meg emlős, tehát nem tojik tojást... Fogtündér nem is emlékszem hogy felvetődött az én gyerekkoromban, ez nem csak valami új amcsi divat?

Mindenesetre nekem ezeknek a nagyrésze kimaradt, mégsem lettem kiutálva az oviban, iskolában. Nem is volt nagyon téma ez. A Jézuskára emlékszem, hogy mondták a szüleim, hogy azt ne bolygassam mert a vallásosoknak fontos. De hogy a húsvéti nyúlban a gyerekek nagyrésze magától sem hitt, az tuti. A fogtündérről meg tényleg tiniként hallottam először a tévében.

Amúgy is annyira zavarosak ezek a mítoszok, hogy amelyik gyerek hinni akar bennük az fog is. Aki meg racionálisabb beállítottságú, az magától is gyanút fog. Mert van ahol az angyal hozza a fát, van ahol a Jézuska, bevándorló családoknál esetleg a Télapó. Van ahol ma este már csokizás van, van ahol csak holnap reggel. És amúgy is már októbertől minden tele van ajándék hirdetésekkel, csoki mikulásokkal, plázás Mikulásokkal. A fogyasztói tásadalom nem kooperál abban, hogy a gyerekek előtt egy percig is titok maradjon hogy ezek a lények igazából nem léteznek. És mégis sok gyerek hisz. Úgyhogy nem hinném hogy azon fog múlni más gyerekének a lelkivilága, hogy én a sajátomnak nem leszek hajlandó Jézuskázni mert ízléstelennek tartom.

Minden évben van 10 ilyen kérdés, ahol a válaszadók 90%-a leírja, hogy nem élte meg csalódásnak/traumának, mikor kiderült, hogy nincs Mikulás, viszont szívesen emlékszik vissza a csodavárásra.

Én is a mai napig emlékszem rá, hogy este óránként néztünk ki, ott van-e már a Mikulás csomag, tiszta izgatottak voltunk, még 30 évesen is megvannak ezek a jó emlékek. Ugyanez a karácsonyfával, imádtam, hogy reggel, amikor felkeltem és kimentem, ott volt feldíszítve, azt hittem, az angyalkák hozták éjszaka, komolyan elhittem, és az valami hatalmas csoda volt, különleges, izgalmas.

Na, én ezt biztosan nem veszem el a gyerekemtől. A mesék után sem teszem hozzá, hogy amúgy ez mind kamu, meg a fantasy rajzfilmek után sem fogom. Hadd higgyen Mikulásban, tündérekben, koboldokban, bármiben, amiben akar és amitől nem fél. Én is hittem, és szerettem csodavilágban élni.

Miért olyan nagy baj, ha egy kisgyerek hisz benne? Látni, ahogy várja, amilyen izgatott. Miért jó ezt elvenni tőle? Miért kell így besavanyodni? A mai felnőttek többsége hitt gyerekkorában a Mikulasban, mégsem ismerek egyet sem, akinek maradandó sokkot okozott, hogy be van csak valaki öltözve. Egyszerűen ahogy felnőnek, okosabbak lesznek és rájönnek, ez nem csalódás.

De te nyilván azt csinálsz a gyerekeddel , amit akarsz, elveheted ezt tőle, a te dolgod.

21, én úgy oldom meg, hogy 3 éves lányomnak elmeséltem Jézus születését (én amúgy ateista vagyok és egyáltalán nem hiszek benne, a Biblia is egy nagy mese), és mondtam, hogy sok helyen ő hozza a fát és ajándékot karácsonykor, de van, ahol az angyalkák hozzák, és van, ahol együtt díszíti fel a család a fát, és a szülőktől kapja az ajándékokat. Megkérdeztem, hogy ő mit szeretne?

Közölte velem, hogy azt szeretné, ha az angyalkák hoznák neki a fát és az ajándékokat is. Mondtam neki, hogy jó, akkor szólok nekik :))) meg van oldva a probléma, bár én szívesen díszítettem volna vele, de ha ő ezt szeretné, hogy meglepetés legyen, akkor ez lesz.

A mikulás egyáltalán nem mozgatta meg amúgy, nem volt izgatott, mondta is, hogy ha rendet kell miatta rakni a szobában, akkor inkább ne jöjjön a Mikulás :Dd de végül mégis rendet raktunk és kitakarítottuk a csizmáját.

De közben az a gáz, hogy a mesék felében - amiket a boltban lehet kapni -, a Mikulás hozzá karácsonykor az ajándékot szánon. Ezt hogy magyarázod meg a gyereknek? :))

Soha, de soha nem hallott senki olyanról, hogy egy gyereket traumatizált volna, ha megtudja, hogy nincs Mikulás, mert nem is traumatizálja.

Hiába ez a fene nagy racionalitás meg a többi nagy hangzatos szöveg egy kisgyerekkel szemben, semmi értelme.

Mert amúgy azt hiszed, hogy ha itt sorra kerülnének pszichológushoz a gyerekek mikor rájönnek, hogy nincs Mikulás, akkor egy bevett és engedélyezett szokás lenne ez Amerikától Japánig, hogy jön a télapó? 😂

Gondolom a több milliárd ember mind hülye, és rosszul neveli a gyerekét a világban, de te most feltaláltad a spanyol viaszt. 😄