Mi értelme van elhitetni a gyerekekkel, hogy létezik a Mikulás, hogy aztán néhány év múlva csalódottan rájöjjenek, hogy hazugság az egész és hosszú időn át becsapták őket?
Nekem sokkal idősebb testvérem van, lehet hogy ő már az elején leleplezte, nem is igazán emlékszem arra, hogy bármikor hittem volna benne. Arra emlékszem hogy nagyon vártuk mikor teszi bele a csizmánkba az édességet a Mikulás, nézegettük és egyszer csak ott volt. Ezt nagyon szerettem, számomra ez volt a varázslat. (Akkor is mikor tudtam hogy anyáék teszik oda)
De sose gondoltam tovább, hogy hogyan tette oda, az év bármelyik másik napján eszembe se jutott, nem hogy erről beszélgettünk volna az oviban, suliban. Sőt olyat se hallottam még, hogy bármelyik gyerekben zavart okozott volna hogy az otthonukon túl még a nagyikhoz is meg egyéb rokonokhoz is visz a Télapó nekik csomagot... se az amerikai filmek ahol a Mikulás karácsonyi ajándékot visz.
Az ovis Mikulást is mindig beöltözött embernek láttam csak, sose töprengtem ezen hogy "jaj most átverik a többieket", fel sem merült bennem hogy esetleg ők másként néznek rá.
Úgyhogy nem feltétlenül kell nagy átverésnek lennie, engem se próbáltak győzködni, de megvolt a varázslat hit nélkül is.
Még soha nem hallottam olyat, hogy emiatt csalódott lett volna a gyerek,és úgy érezte volna, hogy hazudtak neki és becsapták. Inkább bűszkék meg nagynak képzelik magukat,hogy ők már tudják a titkot.
Egy biztos, a gyerekneveléshez sok fantázia és mesevilág szükségeltetik, ha te csak ridegtartásban tudsz nevelni,akkor lehet át kéne gondolni, eléggé felnőttél-e ehhez a feladathoz.
Mert dolgozik a gyerek képzelőereje. A Télapó, húsvéti nyuszi, illetve egyéb meseszerű alakok hatására kialakulnak benne azok az általános igazságok, amelyek majd az értékrendjét, személyiségét is meghatározzák, lásd például jó és rossz létezése (Krampusz a Télapó mellett, stb)
Ez épp olyan fontos, mint a gyerekkori meseolvasas.
Ne racionális szemmel nézd, hogy ez becsapás, hanem úgy, hogy ettől fejlődik igazan a gyermeki lélek.
Nem tom kerdezo, nekem nem volt eletreszolo trauma, amikor megtudtam, hogy nem letezik a telapo, jezuska, nyuszi, stb.
Hogy miert nem? Mert nyilvan ahogy idosodsz, leesik a tantusz, hogy ezek kb lehetetlen dolgok. De hogy ez csalodas lenne? Nem tudom. Nekem nem volt az.
Azt csinalsz a gyerekeddel, amit akarsz. De en nem fogom elvenni ezt a mesevilagot az enyemtol,mert orom nezni, ahogy varja ezeket az unnepeket, meg hisz bennuk. Manapsag keves ennyire tiszta dolog maradt...
Es az en gyerekkorombol is emlekszem, hogy mennyire izgalmas volt levelet irni a mikulasnak, mennyire csodalkoztam, amikor kiesett egy fogam es a fogtundertol kaptam egy kis aprosagot, emlekszem, hogy vadasztuk a “tojasokat” (csokikat, aprosagokat) a kertben, amiket a nyuszi hagyott ott...
Es jo ezt atelni megint, szuloi oldalrol is.
Jajj, nem kell annyira túldramatizálni ezt, semmiféle sokkhatás nem fogja érni, mikor rájön, hogy nincs Mikulás. Egyszerűen majd tudatosul benne és kész.
Ez nem olyan dolog, minthogy mondjuk egy gyerek később megtudja, hogy örökbe fogadták, és csalódik, hogy hazudtak neki.
A mikulás téma nem ennyire komoly.
Ezzel csak megfosztod egy élménytől, és igen, a többi gyerek ugyanúgy hinni fog benne, és így a te gyereked lesz a hazudós.
Hát minek is akarna látni bárki az izgatotságtól csillogó szemeket,vagy az önfeledt örömöt hogy mit kapott.És nem,ha te adod oda konkrétan az nem olyan hatású.
Remélem a gyereked nem a mi óvodánkba jár,mert én nagyon utálnám a gyereked ha az enyém örömét, csodába vetett hitét elvenné,meg akkor is ha tudnám hogy nem ő tehet róla
Kedves 3-as, ennyiből leszűrted, hogy felnőttem-e a feladathoz vagy sem? Nem érzem jogosnak ezt az ismeretlenül tett, elhamarkodott kijelentésed. Had döntsem el én, hogy felnőttnek érzem-e magam hozzá vagy nem! Ez csak egyetlen téma, ami alapján megítélsz. Kétlem, hogy akik úgy nevelik a gyermeküket, hogy nem hitetik el velük a Télapó mesét, azok rossz vagy éretlen szülők lennének ettől, vagy nem adnának értékeket más területen a gyermeküknek. 😊
Egy másik válaszra pedig, SZEMÉLYES véleményem szerint a későbbi értékrendjét, személyiségét valóságon alapuló vagy legalábbis a racionalitás talaján maradó történetek is meghatározhatják, és azokból is megtanulhatja, hogy mi a jó és mi a rossz. Sok ilyen tanmese van. Nem feltétlenül szükséges hozzá a Mikulás mese.
Kérlek próbáljuk meg személyeskedés és ítélkezés nélkül kifejteni a véleményünket és elfogadni egymás álláspontját. Attól mert én így gondolom, ahogy, még kíváncsi vagyok mások véleményére, azért dobtam fel a témát, és elfogadom mindenki meglátását!
8-as, csúnya dolog azt mondani másnak, hogy utálnád a gyerekét, csak mert valamit másképp lát. Sőt a gyerekednek is azt kellene tanítanod, hogy nem utálunk senkit, csak azért, mert más a véleménye,mint nekünk. Meg egyébként sem.
De ne aggódj, nem hiszem, hogy a gyerekeink bármi módon is egy óvodába járnának, egyrészt mivel az enyém még pocakban van, másrészt pedig Romániában élő magyar vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!