Aki csak egy gyereket vállalt miért döntött így, nem bánta meg később?

A lakásunkban egy gyerek fér el kényelmesen. Persze ha nagyon akarnánk, kiköltözhetnénk a férjemmel az amerikai konyhás nappaliba valami kihúzható kanapéra aludni, vagy bezsuppolhatnánk 2 gyereket egy szobába, de egyik sem kényelmes megoldás.

Anyagilag így élünk, mint Marci hevesen. 2 gyereket is el tudnánk tartani, de akkor azért már nem lenne évente külföldi nyaralás, vagy nem vehetném meg csak úgy pl a drágább sajtot a boltban. Ha majd nagyobb lesz a gyerek, és kitalál valami költséges hobbit magának, akkor fogom tudni finanszírozni. Ha kell különtanár, tudok majd neki fizetni. Egy gyerekre is hatalmas összegek tudnak elmenni sajnos.

Energiában is jó nekünk így. Élvezem, hogy a gyerek egyre nagyobb, én egyre inkább nyerem vissza a szabadságomat, férjemmel már tudunk menni ide-oda, nyugodtan telnek a napjaink. Az elején sem járkáltam zombiként, zsíros hajjal, kialvatlanul, élveztem a babázást, most élvezem ahogy önállósodik. De egy togyogót plusz egy babát nem tudnék idegbaj nélkül ellátni. Később meg szerintem nem lesz már kedvem újrakezdeni az egészet. Jó terhességem volt, a szülés sem trauma, a gyerekem is könnyen kezelhető. Ha most újra belevágok, ki tudja, lehet kifogok egy veszélyeztett terhességet, egy rémálom szülést, egy ördögfióka gyereket. Ha valami elsőre kb tökéletesen összejön, akkor nem akarom kísérteni a sorsot. Nem dobhatok mindig hatost. Most boldog vagyok, innen csak lejjebb van.

Nem tudom a gyereknek fog-e hiányozni a testvér. Én is egyke vagyok, és soha nem hiányzott. A környezetemben sem azt látom, hogy olyan hű de szoros kapcsolatban lennének egymással a testvérek. Ebből én nem csinálok problémát, semmi nem garantálja, hogy egy értékes kapcsolattól fosztom meg így a gyerekem. Simán lehet, hogy csak utálnák egymást, a leggyakoribb meg a semleges-semmilyen kapcsolat.

1. Anyagilag egy gyerek fér bele, nem vagyunk felelőtlen szülőgépek, hiába szerettünk volna kettőt az elején, osztottunk, szoroztunk, néztük a lakás méreteit, és így a legjobb.

2. 6 éves, néha kérdezi, hogy mikor lesz kistestvére, de nem feszül rá, leginkább elengedi a választ a füle mellet (nem lesz)

3. Nekünk feladja a leckét egy gyerek is, így utólag visszanézve ezt a 6 évet, nagyon kis eleven, folyton jár a szája, akaratos. Ezt kétfelé figyelve kellene/kellett volna csinálnom, biztos meghülyülük, így is 3 évig nem aludtunk rendesen, mert folyton megébredt éjszaka, rossz alvó volt, most már nincs gond.