Mit szólnál, ha gyereked naponta sírva jönne haza, nem akarna oviba/iskolába menni és bent azt mondanák minden a legnagyobb rendben?

Nálunk ijesztően hasonló a szitu (ovi). Annyi, hogy nálunk nincs kiközösítve az óvónő elmondása szerint és 1-2 gyerek játszik vele.

Nálunk is ez van, hogy amúgy minden oké, de 2 hónapja napiszinten a fél szekrény ruháját haza kell hozni, mert bepisil, ott valamiért nem szól, de itthon szobatiszta és a mosdó lámpa felkapcsolás kivételével (magasan van) mindent megcsinál a pisilés körül. Az óvónők naponta leminősítik a gyereket, most ott tartunk, hogy kitöltettek velünk egy papírt SNI gyanúval és fejlesztőre kell hordani a gyereket. Nálunk nehezített a csoport. Az a baj, hogy a városban minden óvodában vegyes csoportok vannak. Pl amikor én kis gyerek voltam, a kis csoport kis csoport volt, a középső, középső stb. Itt meg a városban mind az 5 óvodában összevont csoportok vannak, a 4 meg 7 éves egymásra van eresztve.

Mindig kétkedve fogadom az ilyesmit, mert a gyerekek fantáziája élénk. Nem mondom, hogy ne higgy neki, szó nincs róla! De beszélgessetek többet, figyeld meg a részleteket, reakciókat, beszélgess sok emberrel, ők mit tapasztalnak. Egy másik kérdés alatt leírtam már, de itt is megemlítem, hogy mondott olyat a gyerekem már, hogy a tesója ki akarta tépni a lábát a helyéről, miközben láttam, hogy a zokniját húzta le. Ilyesmire gondolok. Az, hogy esetleg a másik két gyerek nevetett valami máson és ő azt hitte, hogy rajta, vagy hogy a kiközösítés azt jelenti számára, hogy 2x nem játszottak vele, mert mittudomén miért, az nem mindegy! A kiabálás mit jelent, a csúnya szó mit jelent, stb. Neki mit jelent az, nem neked mit jelent. Olyasmi is bánthatja, ami egy természetes reakció egy csoporton belül, hiszen ilyen korban tanulnak meg szocializálódni. Nem azt jelenti, hogy tudja, hogy miről beszél, csak azt, hogy ezeket a szavakat ismeri és próbálja kifejezni magát valahogy. A sírás meg egy erős eszköz, hiszen akkor felfigyelsz rá.

Figyelni kell rá, de nem kell rögtön messzemenő következtetéseket levonni, sem a osztályra, sem a tanárokra vonatkozóan. Adj időt a dolgoknak, figyelj, beszélgess!

Ha a karaktere ilyen, akkor sajnos lehet, hogy mindig kicsit áldozat szerepben marad, ha nem talál legalább 1 jó barátot, aki mellette áll. A férjem volt hasonló karakter kiskorában, akármilyen suliba is járt, ő volt az, aki szivattak, mert egyszerűen vonzotta a kisugárzásával az ilyen erősebb, nagydumás hülyegyerekeket. Egészen addig, míg tizenegynehány évesen el nem szakadt nála a cérna és el nem kapott egyet és el nem agyabugyálta. Akkor is szivatták, de már csak finomabban, mert kapni nem akartak azért. Felnőtt lett, mire egyetemen már elmúlt ez az életében. Ma sem egy nagy alfa hím, de végtelenül kedves ember. A bizalma viszont megingott "másokban", nehezen nyit és barátkozik úgy igazán.

Sajnos a rendszer nincs felkészülve az érzékenyebb, önmagát megvédeni nem tudó gyerekekre (meg szerintem nagyjából semmire sincs felkészülve). Sajnálom a kisfiad, kemény lesz az iskolarendszer neki is, jó eséllyel.