Ha sikerült begszabadulnod a generációs traumák továbbadásától, hogyan sikerült?

Érzelmileg elhanyagolt, ignorált, lekicsinyített gyerek voltam és 18 évesen otthagytam a családomat. Azóta is borderlineval és depresszióval küzdök.

Párom távol-keleti, hozta a "szülők az első" mentalitást akkor is, ha minden nap megverték. Indulatkezelési problémái vannak és rettenetes az érzelmek kimutatásában és megértésében, a mai napig hagyja hogy a szülei mindent elvegyenek tőle.

A saját életünkben igyekszünk magunkat kontrollálni, viszonylag nyugodtan élünk már, nincsenek viták, ki van építve az egzisztencia, de úton a kislányunk és valahol félek, hogy akaratlanul is elkövetjük azokat a hibákat, amiket velünk kisgyerekként. Nem mellesleg, nem érzem komfortosnak magamat abba gondolni, hogy esetleg valamelyik nagyszülő valaha a gyermekem közelébe kerülhet.

Tisztában vagyok vele, hogy nincs tökéletes szülő és hogy ilyen állapotban normális ezeken aggódni, de néha még egymással szemben is úgy viselkedünk, mint a szüleink velünk (a fizikai agressziót kivéve, amit ő kapott), és ez megijeszt mert a legjobbat szeretném a páromnak és a gyermekemnek is.