Mit lehet kezdeni a hisztivel?

Azta... én is ilyen tökéletes szülő voltam, míg valóban szülő nem lettem.

Azt hiszed ha erélyesen rászól az majd megoldja a problémát? Van olyan gyerek akire ez hat, másra meg nem. Az én fiamnak ha egy ilyen szituációban erősen meg fognám a karját, ahogy te javaslod az csak olaj lenne a tűzre.

Te is csak azért nem hisztiztél mert apád beléd nevelte a félelmet. Féltél kimutatni az érzéseidet. Majd ha lesz gyereked és olvasol egy kis fejlődéslélektant akkor majd rájössz, hogy a hiszti életkori sajátosság. Ennek kezelése pedig minden gyereknél más. Hiszen nincs két egyforma gyerek. Sőt két egyforma szitu sem, ami az egyik helyzetben hat egy hisztiző gyerekre az lehet, hogy legközelebb cseppet sem válik be.

A hiszti nem helytelen viselkedés. Az, hogy te nem hisztiztél, az az apádtól való félelem miatt volt. Mert nem merted kimutatni az érzéseidet. A hiszti életkori sajátosság. Fogalmad sincs, mi előzte meg ezt a szituációt, mivel próbálkozott már az anya. Nagyon könnyű beleugatni más nevelésébe, de semmit sem tudsz róluk.

Az meg, hogy szerinted orditson rá a gyerekére, hogy te nyugodtan utazhass, ne zavarjon téged, az nagyon gáz.

Szóval szerinted üvöltsön a gyerekével, hogy az hagyja abba az üvöltést? Érted te egyáltalán, hogy ez mennyire nincs rendben? A szülő ordíthat, de a gyerek nem?

Ùristen, ilyen hozzààllàssal ne vàllalj sose gyereket, de inkàbb kutyàt se tarts. A fèlelem alkalmazàsa nem nevelès csak kìnzàs.

Nem neveletlen a hangosan sìró gyerek, csak fàradt, tùlstimulàlt stb. Nem rosszat csinàl, csak nem sikerül megbirkòznia az èrzèseivel. Van amikor nem is lehet vagy kell ilyenkor semmit csinàlni, mert a nyugtatgatàs is zavarnà. Az ember kivàr, mìg vègez a gyerek.

Te apád másolata lettél. Ez tényleg "siker". Félelmet okozva a gyereket megtörni, hogy megtanulja, az érzelmeket márpedig el kell fojtani.

Nekem is ilyen szüleim voltak.

Azóta is gyógyulok ebből a "szuper" nevelésből, küzdök a megfelelési kényszer ellen.

Mert én nem ezt a mintát akarom és fogom továbbvinni. Te láthatóan igen, és meg vagy győződve róla, hogy ez jó.

Nálad és apád szemében minden fekete-fehér: vagy "jól van nevelve" a gyerek, azaz retteg a környezete reakcióitól, vagy egy hisztis görcs, aki nincs nevelve.

Hát a gyereknevelés nem arról szól, amit te hiszel. Az ilyen nevelésből lehet, hogy fegyelmezett, de lelkileg sokkal instabilabb felnőttek lesznek (meg is lehet nézni a szüleid generációjának mentális állapotát!). Akik annyira elszoktak már az érzelmektől, hogy egy síró kisgyerekben is a hisztis, rendetlen kölyköt látják.

Azért is szót fogad, mert szeret téged, közel áll hozzád, válaszkészen gondoskodtal róla stb és boldoggá akar tenni, nem akarja, hogy szomorú legyél.

Ehhez persze rengeteg türelem, őszinteség és magyarazas kell, kompromisszum készen és játszmák nélkül.

Ha te úgy gondolod, csak félelemkeltéssel lehet egy gyereket terelni és nevelni, nagyon sajnállak a gyerekkorod miatt.

Attól hogy te "tudod", hogy mi a jó neki, még önálló ember, akarattal , véleménnyel jó esetben. Persze ha fél tőled, akkor szólni sem mer..