Egy 8 éves lánynál normális az, hogy rendszeresen maszturbál, illetve rajong az ilyen jellegű témákért? Mit kellene tennünk?

Köszönöm a válaszokat.

A "szakemberektől" mindketten tartottunk egész életünkben, mivel mindketten személyesen (egymástól függetlenül) tapasztaltunk olyat, hogy tévesen ítélték meg ezek a "szakemberek" az adott illetőt. (Nekem konkrétan az öcsém 13 éves korától egészen 21 éves koráig intézetben töltötte az életét. 13 évesen skizofréniát diagnosztizáltak nála, mivel hangokat hallott. Nem is volt kérdőjeles a diagnózis, ketten is megállapították nála. Megkapta a kellő gyógyszereket az intézetben ahova került, és onnanstól kezdve kb. le se szarták. Soha nem győződtek meg arról, hogy fennáll-e még ténylegesen a betegség, maximum megkérdezték tőle, és ha igennel válaszolt, akkor le volt tudva a téma. Akkor következett be egy nagy változás, mikor anyám beszélt egy orvossal, aki egy fontos kérdést feltett öcsémről és a hangjairól, hogy azokat a hangokat honnan hallja, miket mondanak neki. Anyám elmondta, hogy a fejéből szólnak a hangok, mint gondolatok, és sokszor nem is egy hang "beszélt" hozzá, hanem 3-4 is, különböző személynek titulálta őket, nevük is volt. Az orvos erre elmondta neki, hogy ez 99% hogy nem skizofrénia, mivel akkor mindig ugyan az a hang szól hozzá, ami rendszerint egy-egy tárgyból jön, illetve ezt a hangot nem tekintik másik személynek a skizofrének. Ennek az orvosnak a tanácsára leállították a kezelést, és újból megvizsgálták. Kiderült hogy nem skizofrén. A hangok mint gondolatok szóltak a fejében, olyan, mintha több személyiség lett volna egyszerre jelen a tudatában. Erre nem voltak képesek a "szakemberek" hogy 2 ilyen egyszerű kérdést feltegyenek neki ezzel kizárva a skizofréniát. Emiatt töltött feleslegesen 8 évet intézetben gyógyszeres kezelés alatt. Jó, amúgy is kellett volna neki kezelés, mert túlságosan felülkerekedtek rajta a hangok, de az biztos hogy nem ilyen. A feleségem sztorija is hasonló félrediagnosztizáláson alapul. Szóval nem igazán bízunk látatlanul senkiben sem.) Megpróbálunk keríteni valakit, akiről sokan pozitívan vélekednek konkrétan ilyen eset kapcsán. Eddig egy esetet hallottunk, hogy ilyesmi jellegű problémával elvittek valakit kivizsgálásra, az sajnos nem végződött pozitívan. Így azt az illetőt el is könyveltük mint hozzá nem értő, és leálltunk a további kutatással, mivel az ismerősi köreinkben nem volt más eset. Ezzel kapcsolatban is örülnék ajánlásoknak, személyes beszámolók alapján (nem felcsapva a Google-t és az első gyerekpszichológus nevét bemásolva ide).