Tényleg mindent egy anyának kellene csinálnia gyerek mellett?

Hú itt több dolgot elrontottál már korábban, ami miatt ebbe a csapdába kerültél. 1. Ne költözz soha össze anyóssal/apóssal. (enyémek is bepróbálkoznak időről időre, de nem szabad bedőlni)

2. Nem szabad házasodni/gyereket vállalni ilyen maradi felfogású elkényeztetett óriásbébi férfival.

Javaslat:

Ha anyóssal együtt éltek, ő miért nem segít neked? Ha nem akar segít eni minek szól bele? Ha derogál neki hogy a menyének segítsen, akkor szolgálja ki a kisfiát legalább, mosson főzzön rá, takarítson utána...

Ha a férjed nem hajlandó együttműködni és még be is szólogat, én ultimátumot adnék neki. Vagy változtat vagy élhet anyukájával kettesben.

Ha maradnál ebben a mérgező környezetben, kérj segítséget mástól, pl.: bejárónő, takarító, bébiszitter stb.

Én képtelen lennék így élni. Ne hagyd magad kihasználni és elnyomni, hogy cselédnek nézzenek, mert hosszú távon nagyon bánni fogod hogy ezzel ment el a fél életed hogy olyanoknak ugráltál akik nem becsültek meg soha.

9-es, hova lépne le? Nem véletlen laknak most is anyósnál.

Az egész ott van elhibázva, de nagyon, hogy nem kellett volna anyóshoz szülni.

Ha külön élnének, eleve az anyós nem szólna bele ilyen mértékig az életükbe.

Ott a probléma, hogy gondolom teljesen kiszolgáltatott vagy.

Beköltöztél a férjed gyerekszobájába, nincs saját egzisztenciád, esetleg még csak nem is dolgoztál előtte? Lenne egyáltalán hova menned?

Mert ebből a helyzetből tényleg nem könnyű ugrálni.

Ha rosszul gondolom, akkor egyszerű a megoldás:

Nyisd ki a szád és állj ki magadért!

A csedet/gyedet, de még a gyest (mondjuk az lópikula) azért fizetik, hogy a gyereket lásd el, ne a háztartást.

Nem cseléd vagy.

És igen, normális családokban, egyenrangú párkapcsolatokban fel se merül, hogy valaki a másik csicskája legyen.

Normális apáknak pedig nem derogál a gyerekükkel foglalkozni és maguk után takarítani sem.

Napokban férjem kifakadt, hogy naív volt azt hitte ha itthon vagyok viszem a háztartást. Konkrétan csak arra van erőm hogy a gyereket lássam el, mert a babám 2 óránként felkel éjjel, én nekem elaludni viszont 1 óra szóval már fekete foltokat látok az álmatlanságtól. Plusz veszettül fáj a csípőm császár óta így max 5 percig tudom tartani a gyereket. Mondta hogy nem gondolta volna hogy így lerobbanok...

Ekkor elpattant bennem valami és közöltem oké akkor most úgy vigyázzon a gyerekre mintha én lennék vagyis:

-Nem tudja a gyereket pisilésnél magával vinni( hisz nekem nincs kukim így nem tudom fél kézzel tartani közben a gyereket) így a babakarámba kell rakni. A szeparációs szorongás miatt bőgni fog, ami miatt vagy fél óra lenyugtatni.

- Nem tudja lenyugtatni karban vivéssel,hisz "fáj a csípője", mint nekem. Emiatt sokkal hisztisebb a gyerek.

-Szoptatáskor magam mellé ültettem a férjem és nem tévézhetett vagy mobilozhatott,ha 30-40-50 percig szopizott a pici akkor addig ült mellettem a férjem néma csendben.

-mivel "mindene fáj" mint nekem, főzés közben az etetőszékben kell hagynia a babát, mint nekem mert nem tudja a karjában tartani, ami miatt újfent nyűgös lesz a pici.

-etetésnél ha nem eszi meg a gyerek amit adok neki nem oldhatja meg babapiskótával, hanem normális kaját kell készítenie stb. itt újfent konyha,főzés,nyűgös baba...

Nap végére így hogy nem 3 órát csak játszott a gyerekkel,hanem foglalkoznia is kell vele a férjem bocsánatot kért,sőt elvitt fagyizni,hogy kikapcsolódjak.

Néha igenis seggbe kell képletesen rúgni a párunkat amikor egy dedós kisfiú szintjén van.🙄

Eszem ágában nem lett volna ilyen embernek gyereket szülni. Valószínű korábban kiderült már, hogy egy rozsdás szöget nem hajlandó odébb tenni, nem? Akkor gyerekkel miért lenne hajlandó?

A legnagyobb vöröslámpás szavam az "elvárás". Elvárom, hogy... ki a bánat a pasid, hogy bármit is elvárjon tőled? Ha rajtam múlna, ott rohadna el a mocsokban. Nekem nem kéne mégegy gyerek egy felnőtt férfi személyében.

Tudod én az a típus vagyok, aki ha tud, mert éppen belefér abba a napba, akkor csinálom sorjában a házimunkát, főzök amellett, hogy ellátom és szórakoztatom a gyereket. Pont azért, hogy amikor hazaér, akkor tudjunk tartalmas időt együtt tölteni, vagy legyen egy kis én időm, ne a háztartással kelljen bajlódnunk. A férjem nyilván örül, ő szeret a gyerekével foglalkozni gondtalanul (úgy, hogy neki sem kell mással foglalkozni közben/utána). DE ha egyetlen egyszer elhagyná a férjem száját, hogy részéről ez mind elvárás és ha hazaér folytassam csak a "dolgom", mert ő pihenni akar, akkor nem sokáig lenne a férjem. Én mikor pihenhetek? Hol vannak ebben a kapcsolatban a te igényeid?

Mondom ezt úgy, hogy anyósom tipikusan olyan, mint a tiéd. Szerencsére 180 km van köztünk, de állandóan megkapom a kioktatást, hogy nekem mi a dolgom és a férjemnek mi NEM a dolga, hisz ő a pénzkereső. A férjem mindig a sarkára áll és megvéd, hogy majd mi azt tudjuk kinek mi a dolga, nyugodjon meg... Abba meg már bele sem szoktunk menni, hogy amúgy 3 éve többet keresek a pénzkereső fiánál, úgyhogy a CSED-em is elég szép. Ettől még a férjem fizetése is elegendő lenne a megélhetésünkre, sosem csináltunk ügyet a pénzből, mert van. Mindkettőnk oldaláról elég. Anyós csinál rendszeresen... Mondjuk ő mindenből. :D

Szóval a kérdésedre a válasz, hohy kettesben a gyerekkel sokkal nyugisabb életed lenne.