Mi járhat azoknak az apáknak a fejében, akik a gyerek születése után a feleségüket besorolják csicska, cseléd, takarítónő, mosónő, háztartási ellátógép sorba?

Amikor a gyerek megszületik nem szeretjük figyelembe venni, hogy nekünk is törödni kéne ezzel a síró törékeny valamivel.

Így bebeszéljük hogy a nőkben úgyis belevan kódolva az anyai ösztön vigyázzon rá ő, mi úgy is összetörnénk, is ha meg van a "mi az ő dolga" mérce, akkor belemagyarázunk több más nekünk nem tetsző feladatot, mig a magunkéba csak azt hogy "a pénz kereső munka".

Ugy kéne csinálnotok hogy együtt állitjátok fől a "mi a kinek a dolga" mércét, mert ha csak az egyikfél vesz részt benne akkor nagyrészt neki fog fujni a szél.

De mi jár azoknak a nőknek a fejében, akik ezt hagyják?

Ledobja a ruháját? Miért nem hagyod ott, ahol hagyja? Vagy miért nem teszed a kukába? Miért mosod ki? Miért teszel elé ételt? Stb...

Kik azok, akik "elmagyarázták" neki, hogy császárosként nem kell kímélni, az nem is szülés? Először ezt a kedvest rendezném el pár őszinte szóval.

Utána pedig leülnék családi megbeszélésre, fognék egy papírt, felírnám, ki mit dolgozik, mennyi idő megy el rá, majd a házimunka időigényét ketté osztanám, fele az övé (hiszen úgyis ez semmi szerinte), fele az enyém. Megállapodást kirakni a hűtőre, onnantól ami az övé, akkor sem nyúlni, ha semmi sem mozdul abban az ügyben (pl. nem viszi ki a szemetet, nem ment el vásárolni, stb.). Észre fogja venni, mi a probléma.

Mi lenne más, a kényelem. A gyerekekkel nem is foglalkozik egyáltalán? Mert akkor tényleg minek neki gyerek? A férfiak elképesztően undorítóak tudnak lenni. Ismerek olyan régóta nyugdíjba ment hivatásost (40 évesen, persze), aki konkrétan semmit nem csinál, mert ő már ledolgozta az idejét, a nő meg intézi a gyerekeket, házimunkát és még dolgozott is akkor. Az ilyen pasik koloncok, akik nem veszik ki a részüket a családi életből és még magukat is kiszolgáltatják. Ezért van az, hogy sok nő 40 évesen, mire visszamegy dolgozni, rájön, hogy könnyebb mínusz egy főt ellátni és beadja a válókeresetet. Ezt csak helyeselni tudom.

A férfiak fejében mi jár? Hát hogy megtehetik!!! Semmi más.

Én meg vagyok győződve hogy a fiúk nevelésénél rontunk el valamit, amire a társadalom még ráerősít. És mire felnőtt férfiak lesznek a nagy részük meg van győződve róla, hogy nekik alanyi jogon jár minden, amiért a nőknek küzdeni kell. Az hogy valaki nem tiszteli a feleségét, az igenis jöhet a származási családjából vett minták miatt. Hogy milyen példát mutatott a saját apja a nevelésben stb.

Nekem fiam lesz, mindent meg fogok próbálni, hogy empatikus, kedves, de nem kihasználható férfi válhasson belőle. Szerencsére az én férjem jó példának tűnik, amióta terhes vagyok dupla annyit megtesz, de még nem született meg a kicsi. Nagyon remélem, hogy nem fog átváltozni utána se…

Egyébként rajta is látszik, hogy ki volt nyalva a feneke az anyukája által, neki se sikerül a koszos zokni a szennyesbe stb. Viszont őt sok mindenbe bevonták, ami nem “női munka”, így ha megkérem valamire, akkor jön és csinálja. Pl.:mosogatást neki osztottam le, de van, hogy napokig semmi nem történik, de akkor se csinálom meg helyette.