Miért nem eszik?

Nem, soványak lesznek, vitamin hiányosak, esetleg ha csokikát kapnak helyette kövérek, cukorbetegek, kialakulhat kálcoum hiány miatt gyenge csontozat ami törésre hajlamos, a c vitamin hiány miatt többször lehetnek betegek, a d vitamin hiány miatt görbülhetnek a csontjaik, nehezebben koncentrálnak iskolában, nehezebben nőnek, fáradékonyabbak és gyengébbek lehetnek, fájdalmaik lehetnek a hiánybetegségek miat stb stb.

Mégegyszer megkérdem. Fogyatékos vagy? Mert akkor hagylak, nem gondolok rólad minden rosszat, mi t most.

Vannak rosszevő gyerekek, nem kell ezt túldimenzionálni, amíg egészséges és a súlya a normális tartományban van (a vékony is normális), nincsen hiánybetegsége és fejlődik, addig nem kell ezt ennyire kényszeresen túltolni, pláne ha tud róla az orvos is és nyomon követi.

teljesen normális a súlya a korához képest, viszont egy fél életre elveszed a kedvét, ha üldözöd az étellel és folyton ezen aggódsz.

Ha valós probléma lenne, más jelek is lennének, vagy következmények, de azt írod egészséges.

viszont az tényleg ökölszabály, hogy nem etetjük menet közben a gyerket, étel mellett még nem halt egy sem éhen, már ha ép értelmű (és felteszem az, akkor meg működik az ösztön). Ne etesd mikor mászkál, üljön le és egyen, ha elmegy, vége a dalnak, de mondjuk azért nem kell engedni egyből a nyűglődésnek sem, ahogy nyilván tömni sem célszerű.

javul majd, ha közösségbe kerül, addig meg következetesen be kell tartani a szabályokat és nem engedni az akaratának csak azért, mert anyuka azt vizionálja, hogy ha nem fut kanállal a gyerek után, akkor éhen hal a drága. Nem fog.

Szelektív evőknél, ahogy valaki írta szenzoros érintettségnél van ilyen, de arról meg gondolom tudnál, biztosan mást tanácsolna mindenki, ha eltérő fejlődésű lenne a gyerek, mert akkor nyilván kompromisszumokat kell kötni, hogy megkapja azt, amit hajlandó megenni.

A ti esetetekben úgy veszem ki nem erről van szó, csak egyszerűen rossz evő a kicsi, ami tényleg gyakori és a szülők többsége a folytonos túlaggódással csak ront a helyzeten, mikor ha azért normál kereteken belül van a jelenség, idővel javul a dolog, de tény, hogy sokaknál sosem fáklyás menet az étkezés, nagyobb korban sem.

ha semmi tápanyagot nem vinne be, nem fejlődne egyáltalán, mert a levegőtől nemigen lehet. Vannak "fényevő" gyerekek sajnos, felnőtt az összes, ha orvosilag monitorozva van és nincsen szervi oka, el kell fogadni, hogy ilyen.

Nálunk a kisebb ami napig iszonyat vékony, de makk egészséges. A tizenötös kilóhatárt még oviban sem érte el szerintem jó darabig és emlékszem ünnepelni akartuk, mikor elérte vége a 20 kilót, pedig már iskolába járt és fiú.

Jelenleg 14 éves és 45 kiló, pedig magas is ehhez. Kutya baja.

Utolsó még azért hozzáfűznék valamit ha nem baj. Általános iskolás barátnőm húgának volt baja az evéssel. Nem volt fogyatékos, telített asztal várta, amennyire tudjuk szenzoros se volt, csak gyűlölte az érzést gyerekként, hogy van valami a gyomrában. Próbáltam vele beszélgetni akkoriban, én 12 voltam, ő 8, náluk ebédeltem és végig kellett ülnie az ebédet akkor is ha nem eszik. Elmesélte közben, hogy úgy érzi mintha kövek lennének a gyomrában, szinte csak csipegetett. Tinédzserként kezdett el eszegetni, de még most is 160/40.

Csak azt akarom mondani, hogy nem kell ahhoz fogyatékosnak lenni gyerekként, hogy megterített asztal mellett csont soványra fogyj. Pszichésen lehetett egy kis defekt, de ezen kívül egészséges volt agyilag.

Kedves Kérdező! Mivel átérzem az aggódásodat, félelmeidet, hidd el, a legjobb szívvel írom, hogy NE menj utána a kajával. Hosszú hónapokig csináltuk ezt, majd volt egy kijózanító beszélgetésem egy idős óvónővel (véletlen találkozás során), aki kimondta a kulcsszavakat: "Egy ekkora gyermeknél nem az a cél, hogy jól megtömjük, bele lapátoljuk a kaját, hanem, hogy megtanuljon önállóan enni!!"

És annyira igaza volt, még aznap befejeztem a kajával rohangálást. Ennek kb. 2 hónapja, még most sem zökkenőmentes a dolog, de eszik a drága kislányom (ő 23 hónapos), igyekszem többször kínálni a kedvenceit, hogy élvezze is az önálló evést, legyen sikerélménye. Ha megkóstol valami újat, de nem ízlik neki, hát nem, akkor kap olyat, amit szeret (nem nasit!!!!), de legalább megkóstolta. Ha a kanálról a fele a földön landol, és akkor mivan? Összetakarítom. Az se baj, ha néha a kis kezével csipegeti a tésztát, husikat. Emellett nagyon fontos, hogy hatalmas ovációval, tapssal jutalmazom, ha eszik valamennyit egyedül. Nem a mennyiség a fontos!

Korábban gyomorgörcsöm volt, ha a főétkezésekre került sor, rettegtem vajon mennyi ételt tudok becsempészni a szájába, ez is elmúlt.

És nem szabad 2-3 nap sikertelenség után feladni, ez nagyon nehéz feladat, óriási változás egy rossz evő gyermeknek.

Akinek jóevő a gyermeke, az ne okoskodjon, hanem örüljön neki és kuss.