Mit kezdenél olyan gyerekkel, aki azt hiszi mindent jobban tud és körülötte forog a világ?

Persze, a kérdés kiírása előtt/közben közölte, hogy hülye vagyok, biztos töménytelen szeretetnek kellene lennie bennem? Az iskola nem képes segíteni, már első héten behívattak összeülve mit találjanak ki, mivel ott még rosszabb a viselkedése, mint itthon, bent verekszik, tanárt is, és teljesen tanácstalanok(amúgy cuki tanárnő, mondta, hogy nem is érti, hogy nem működik a csak jutalmazós rendszer a gyerekemnél, mikor minden statisztikában ez bizonyul a legjobbnak)

Ja, persze a tesóm, akivel alig találkozok tetű(nagyon nem bírom), máris problémás a családunk.. Az apja, akivel a gyerek meg én sem találkozok szintén az, ezért vagyunk külön.

Egy gyerekem van, a családunkban csak én vagyok. Sokáig kitűnő voltam, tanulmányi versenyeket nyertem, van egy diplomám, beszélek nyelveken és általában jó benyomást teszek, könnyen találok(találtam) munkahelyet, nem vagyok kényszeres, de igen, bennem van a gond, mert x év után már nem bírom a helyzetet. Gratulálok. A többi szülő, aki meg csapkodja és alázza a gyerekét, az tök oké, azok remekül csinálják, azért csinálja a gyerekük amit mondanak és tartja be a szabályokat bölcsiben, oviban, iskolában. Nyilván. A mi családunk csak abban tér el, hogy nem ütöm a gyerekem(se kezét, se száját, se fenekét, se pofont soha), ezért is gondoltam, hogy változtatok rajta. Félek, hogy olyan marad, mint a rokonai(nagybácsi és az apja), és tudom, hogy te sem bírnád, ha a 7 éves folyamatosan gúnyolna és lekezelő lenne minden nap, a pszichológust is kicsinálta, aki direkt ilyen gyerekekre volt kitalálva "magatartásproblémásokra". Suliból megkértek, hogy ebéd előtt hozzam el még második héten és hát nem szívesen látják ott, itthon tanulunk, mert nem csinál bent semmit, nagyban keresem a másik iskolát, de nincs olyan hely, ahol így maradhatna, zavar másokat és legtöbbször nem csinál semmit, "hisztizik".

Második gyereket nem merek vállalni.

Most is, még mindig tanulunk. Ír az íróasztalnál(legalábbis ezt kellene csinálnia). Látom, hogy firkál, nem a könyvbe ír. Mondom neki ne firkáljon, azt mondja nem firkál, mondom látom hogy firkálsz, azt mondja az nem firka hanem rajz! Mondom fejezze be az asztalra rajzolás. Látom megint csinálja, szólok neki fejezze be az asztalra rajzolás, mire kiabál hogy nem rajzol az asztalra. Mondom látom, mire mondja, hogy nem is. Mondom de, mire ő: nem az asztalra rajzoltam, hanem a könyvembeee!!! Mondom ne rajzoljon a könyvébe, hanem írja le a választ, mire ő mondja, hogy nem tudja, mire kérdezem mit nem tudsz?? csak le kell másolni!! Neeem tuuuuudoooooom, odamegyek mutatom nézd csak le kell másolni ezt a szót, de nem akarom és bazzeg nem másolja, most büntetésben van, az én ideigeim meg ilyenek miatt kezdik feladni.

Ezek után hol a francba legyen az embernek a szeretete? Direkt kötekszik direkt bosszant, direkt keresi a kiskapukat, hogy túljárjon az eszemen hogy letolhasson, hogy ő jobban tudta és ez mind indulatosan, gúnyosan hogy túljárt az eszemen és nem csinál semmit. Úgy viselkedik, mintha sokat várnék és egy szemét lennék, mikor alig csinál valamit! És hiába mondom el, hogy a többi gyerek napi 6-7 órát bent van, majd utána szakkör, nem jut el a tudatáig milyen keveset is csinál, és azt is hogyan, hogy mennyi bosszúságot, bánatot, idegességet okoz nem érdekli, csak a saját dolgai érdeklik, hogy legyőzzön másokat.