Mit kezdenél olyan gyerekkel, aki azt hiszi mindent jobban tud és körülötte forog a világ?

Dehogy, kötődő nevelés, magyarázatok, mit miért kell, sok vigasztalás, ölelés, figyelem, leguggolni a szintjére, szemébe nézni, éjjel nappal vele foglalkozás, közös játék, programok, szobájában elpakolás, segítés a házimunkában néha, sok szabad játék önállóan, így volt nevelve. Most nem hajlandó bemenni az iskolába(erővel vagy fenyegetéssel kell), nem dolgozik órán, nincs leckéje, nem áll be a sorba, nem csinál SEMMIT se itthon, se az iskolában, amihez nincs kedve. Már oviban és bölcsiben is ilyen volt, nem maradt csendben az ágyon, nem vett részt foglalkozásokon, ha nem akart, de ott jobban elnézték, mert az ovi. Folyamatos harc megy, és mióta iskolás, annyira lekezelő, hogy borzalmas. Én is ezt mondom, hogy mi az, hogy jobban vezetne, 7 éves, de nem fogja fel! Meg kérdezem melyik a gázpedál, hogy fogja már fel nem tud semmit, mondom ne szóljon bele, nem az ő dolga amúgyse, SEMMI egyszerűen nem jut el az agyáig, ő csak fújja, hogy ő jobban tudna vezetni, mert az könnyű. Logika sehol. Úgy hangzok, mint akit idiótának néz a saját gyereke vagy fél éve, és tehetetlen. Nem öltözik fel, nem pakol el, nem mos fogat. A pszichológus sem használt semmit, közölte, hogy nevelési hiányosság és 4 oldalon keresztül sorolta milyen lekezelő, gúnyos vele a gyerek és mennyire nem tudja rávenni arra, amit csinálnia kellene. Motiváció nem használ, a gyerek nem mozdul se pirospontért, se ajándékért, se dicséretért, se programért, se tabletért, se meséért, se semmiért, ha nem akar. Ha amúgy is akart, akkor viszont követeli a jutalmat, akár szóbeli, akár tárgybeli(nyilván kap is, mert ebben a hülye jutalmazós rendszerben jutalmazni kell azt is, hogy levegőt vett). Elegem van. Mióta ilyen, és sérelmezték az iskolába kerüléskor, hogy "nincs tekintélytisztelete" azóta álltam bele, hogy "mert azt mondtam és én vagyok a felnőtt", na azóta még rosszabb, de már előtte is borzalmasan viselkedett, tehát nem ez a gond.

Szépen felépítem miért az ő érdeke, következmények alapján és mint aki teljesen ostoba, érti ő, csak nem érdekli. Utána sem érdekli, hogy megsérült, kizárták a játékból, elküldték a foglalkozásról, nem barátkoztak vele azok, akik korábban, ő csak megy a saját ostobaságai után. Most nem focizik vele a barátja, mert kitalálta, hogy a szélirányt kell nézni focinál, megnézi a szelet, mielőtt rúgja a labdát, jó 5 perc, kiselőadást tart, szépen, mintha színpadon állna nyálazza az ujját(szélcsendben is), meghatározza a nem létező szélirányt gyakran rosszul, mert amúgy nem ért hozzá, és már nem fociznak vele, mert félbeszakítja a játékot és nem hallgat az észérvekre, ő el akarja mondani, mert ő fontos, és ha más nem érti meg, akkor azt lehülyézi, de azért bosszús, mert otthagyták.

Ez a viselkedés nem én vagyok, simulékony, minden kívánságot teljesítő gyerek voltam/felnőtt vagyok, aki jól kijön másokkal és betartja a szabályokat és a játék öröméért játszik. Ez nem az én viselkedésem.