Kezd szétesni körülöttem a világ, mit tegyek?

És nem lehet megkerülni valahogy azt hogy a szüleimmel beszéljek? apámmal nincs értelme beszélni vele jóban vagyok és ha megszakad sem tudnánk többet találkozni a munkája miatt :( anyum meg (oké tiszteletlenség ilyet mondani de) annyira primitív, és makacs is... vele tudom hogy akármit csinálnék nem tudnánk közös nevezőre jutni.

Suliról meg annyit hogy próbálom nem leszarni az egészet de nagyon nem érdekel onnan semmi, csak a nyelvek, magyar és töri... Továbbtanulni sem gondolom hogy jó volna, diplomás ember meg egyáltalán nem akarok lenni... egyébként állásról annyit hogy tényleg mindenem a zene és nem akarok mást csinálni, ha nem zenélek akkor is egy gitárboltba mennék el dolgozni, eladónak, hangszerésznek, stb... tehát ne úgy segítsetek hogy tanuljak mert majd látni fogom milyen jó amikor ügyvéd leszek és halálrakeresem magam, nem akarom halálrakeresni magam, csak jól szeretnék élni és azt csinálni amit igazán szeretek.

Tudom ez keveseknek adatik meg de ilyen szempontból én is makacs vagyok :D

Boldogok a fa*szt -.- amúgy szívesen mennék apámhoz, ő is szívesen látna csak sajnos nincs hová hozzáköltöznöm mert a bnőjével ketten alig férnek el, és elég szarok a körülmények... Merüljek el magamban? na ez pont a rosszabbik része, túl sokszor is csinálom ezt és csak beleőrülök, nem biztos hogy 100as vagyok, itt nem csak arra gondolok hogy megviseltek a dolgok meg hogy nem találok kiutat hanem úgy eleve kicsit másabb vagyok.

Egyébként köszönöm az eddigi válaszokat, bár túl sokat nem segítettek tehát még várnék párat.

Ja, és igenis az anyum oldaláról is megnézem a dolgokat, csak sajnos semmit sem értek mert tele van ellentmondással...