Szerintetek mennyire brutális altatási módszer ez egy 2 éves gyereknél?

Szerintem az én fiam a világ legnehezebben altatható gyereke. 3 éves, de születése óta küzdelmes minden egyes altatás. Baromira unom már, elképesztően ki tudok benne fáradni. De én bizony órákig altatom, és nem várom el tőle, hogy 3 évesen ez egyedül menjen. Ettől függetlenül megértem ha valakinek ehhez nincsenek idegei. Én is sokszor buktam ki és veszekedtem vele, vagy akár kiabáltam is. De 80%-ban türelmesen várom, hogy végre elaludjon. Ha valaki keményebb mint mi attól még nem hiszem, hogy teljes lenne a bizalom vesztés a szülők felé. Sérül-e lelkileg? Szerintem biztosan, de ettől még nem lesz anyagyilkos ha felnő. Nem óvhatjuk meg őket teljesen a lelki sérülésektől. És bizony a legtöbbet mi magunk okozzuk. Mindenkinél vannak határok, van aki az altatásnál szab határt, van aki a közös játékban.

A kérdező láthatóan azért kicsit emészti magát, ő is érzi, hogy ez nem tökéletes megoldás, de fáradt és elege van. Megértem. Mondom ezt úgy, hogy én is bizony napi 2-3 órát altatok ha épp nem bölcsiben van. Délután egyet, este még újabb 1-2 órát. És őszintén mondom, hogy tele vele a hócipőm, nekem nincs szívem keménykedni ezen a téren de nem török pálcát más feje felett ha neki van. Nem egy újszülöttet hagy üvölteni...

Lelki sérülés meg bizalomvesztés azért mert 8-kor aludni kell és nem rohangálhat 10-11-ig?? Ezt ugye nem gondolta senki komolyan..

Más lenne a helyzet ha azért sírna mert fél vagy mert nem mer egyedül aludni stb. de nem ez a helyzet. Csak nyüglődik mert nem akar aludni még, de aztán 10-15 perc múlva mégis sikerül neki (leírás alapján). Az ajtó is nyitva van, valószínűleg látja, hallja a szüleit. Szerintem ebben semmi kegyetlenség nincs.

Igazából te csak önigazolást keresel és azt hogy megnyugtassanak, hogy jól csináljátok.

Ám legyen: tök jól csinálod, láthatóan működik is nektek.

(Attól függetlenül, hogy én sosem csinálnám így, mert szerintem nem egészséges a gyerek lelki fejlődése szempontjából)

Én egy olyan anyuka vagyok, aki órákig altatta a kislányát anno.

Most, hogy már kilenc éves, egy dolgot biztosan tudok: hülyeség!

Most is elvárná, hogy bújjak mellé, várjam meg míg elalszik, bármennyi idő is az.... Hát nem. Bemegyek hozzá, melléülök, mondok egy rövid mesét vagy énekelek egyet, puszit adok és kijövök. A szomszéd szobában vagyok, tőle 5 méterre. Tudja, így nyugodtabb és így 5 perc alatt elalszik, ha ott maradok forog jó darabig. Kisebb korában egy plussz órát vagy kettőt is fent volt még, csak mert bent voltam...

Szóval, szerintem semmi rossz nincs abban, amit csinálsz, csak legyen előtte egy megnyugtató esti rutin. Amit most csinál, az csak akaratérvényesítés, de te vagy a felnőtt, te tudod hogy mi a helyes. Jó, hogy nem hagyjátok éjszaka randalírozni, és nektek is szükségetek van a nap végén egy kis pihenésre ráadásul. Kitartást kívánok!

Látod, vannak akik bólogatnak ehhez. Pipa!

Én inkább az okát keresném meg, mert nem az van hogy eltervezi, hogy most kicseszek a szüleimmel és 12ig dorbézolok. Ennek oka van és azt kéne megtalálnád, és azt orvosolni.