Hogy legyek jó anya?

“passzold le az apjának talán ő megteremti azt a biztonságos légkört neki amire szüksége van.”

Igen persze, gondolom itt is ugy gondolod akkor, hogy Apukànak se legyen senkije mert ne cipelgessen haza mindenfèle nôcskèt több èv utàn se. marha èletszerû...

19 te úgy vagy gyerekpszichológus ahogy Győzike. Te egy kölök vagy aki haragszik az anyjára mert talált magának párt.

Kérdező.

Simán ignoráld amit ír, és foglalkozz azok válaszaival akik segíteni szeretnének.

Beszélgess a fiaddal. Kettesben, nagyszülők nélkül.

Menjetek el együtt valahova ami érdekli a fiad és figyeld őket.

Igen, fontos a fiad, és igen fontos a te boldogságod is.

Te is megérdemled, hogy boldog legyél, és amíg a párod jól megvan a fiaddal, tehát játszanak, elvannak, addig ebbe nem endegnék beleszólást senkinek.

A fiadnak szembesülnie kell azzal, hogy az anyukáján, az anyukája szeretetén osztoznia kell, hogy az apukája helyett egy idegent választott. Szokatlan neki, furcsa érzelmeket vált ki belőle, és mivel 8 éves, nehezen kezeli. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti, csak nem tudja az érzelmeit nevén nevezni így az egyszerűbb érzelmekkel párosítja, pl. zavarodottság, irígység, bizonytalanság = harag.

Adj nekik időt, legyél fokozatos, mutasd ki, hogy ugyanúgy ő a legfontosabb (de nem engedhetsz teret annak, hogy csak ő lehet fontos más nem pl te meg a párod is fontos mellette).

Menjetek el szórakozni, kössön pozitív élményeket az új élethelyzethez.

A 19es a múltkor még rengeteget kereső senior fejlesztő volt, de volt már sérült gyereket nevelő apa is.

Kérdezőnek:

Nem kell szeretnie a párodat a gyerekednek. Senkit sem kell szeretnie, téged sem, meg az apját sem, meg a nagyszülőket sem. Neked kell szeretned őt, meg az apjának, meg valamennyire a nagyszülőknek. A párod elég, ha közömbösen érez iránta, a gyerek meg akár utálhatja is a párod, ha úgy érzi. Semmi gond. Meg kell hallgatnod a sérelmeit, ne legyen elvárás, hogy szeresse, nyugodtan hallgasd meg, mit nem bír benne és próbáld elfogulatlanul megérteni, megoldani a dolgot. Nem baj, ha utálja, hogy a nevelőapja mondjuk 2 törölközőt használ zuhanyzáshoz vagy ilyesmi.

Ameddig nem bántja szavakkal és tettekkel, nem provokálja, nem tesz neki direkt keresztbe, addig én megtartanám a pasit, pláne ha jó szavai is vannak a gyerekhez.

Nem szabad vetélytársként kezelnie a felnőttnek a gyereket, és ezt éreztetni is kell a gyerekkel, nem ugyanarra vannak. Az egyik szerelem, a másik feltétel nélküli szeretet.

Egyébként sokan utálják a vér szerinti szüleiket is, szóval én nem aggódnék ezen, nem kell mindig mindenkit szeretni, de normálisan kell hozzáállni.

Tök normális, hogy van párkapcsolatod meg gyereked is! Szerintem a gyerek látásmódját mérgezik a nagyszülők. Én szépen megmondanám a nagyszülőknek, hogy semmi gond, ha a fiam nem szereti a párom. Nem kell szeretnie. Engem sem kell szeretnie és őket sem kell szeretnie, úgy érez, ahogy szeretne. Amíg senki sem bántja szavakkal vagy tettekkel, engem nem érdekel, csak jól legyen. Nem akkor van jól, ha mindenkit szeret, sőt, sokszor azok vannak igazán rosszul, akik azt mondják mindenkit szeretnek.

Megnézném a nagyszülők fejét, mikor elmondom, hogy a szeretet nem elvárás:)

Először is tudd meg biztosra, hogy a gyerek mit érez. Simán lehet, hogy a nagyszülők kavarnak és nincs semmi baj.

A másik oldalról viszont elmesélném, hogy gyerekként átmentem ezen (nekem meghalt apum kiskoromban). Utáltam a nevelőapám és felnőtt fejjel is a mogorva rohadék az egyetlen nyomdafestéket tűrő szó, amit elbír a gyk a véleménymből róla, pedig nem vert. Az egyik felnőtt fia sem beszél vele... Persze anyumnak "joga volt boldognak lenni és ne egy 10 éves mondja meg". A mai napig nem érti, hogy mi volt a baj. Nálunk amúgy látszott rajtam bőven, hogy valami nem jó. Tudott róla anyukám, sokat sírtam és nem játszottam órákat azzal az emberrel, hanem kerültem amennyire lehetett. Nekem fura, hogy otthon semmi baj, de a nagyszülőknél meg van baj. Egy átlag 8 évesnek nincs olyan önkontrollja, hogy órákat jópofizzon valakivel, akit utál.

Ez nem rád vonatkozik, de kicsit viccesnek tartom a válaszolókat itt a fórumon, hogy az első 3 évben megy a kötődő nevelés meg a jajj nehogy sérüljön a lelke, milyen kegyetlen bölcsibe adni, de 8-10 évesen meg teljesen normális mozaikcsaládokban rángatni a gyereket, ami sokkal nagyobb károkat tud okozni, mint 5 perc sírás, vagy egy bölcsi.

25ös, neked más bajod lehet, a vérszerinti apád is lehet mogorva rohadék, sőt lehet verő, vagy pedofil is. Persze értem, hogy vér szerinti szr apa helyett könnyebb utálni a nem vérszerinti apát, dehát ez van, a legtöbb ember nem szuper szülőkkel nő fel, ez az átlag. Mogorva.. igen persze, én bármikor lecserélnem az én vérszerintimet a te neveltedre.

Kötődő nevelés folyton van, nem áll meg 3 évnél, de mozaikcsaládba senkit sem kényszerítenek, hanem az élet velejárója a párkapcsolatok váltakozása, ebbe mindenki születik(hál'istennek). A mozaikcsaládok korát éljük, mióta szabad válni, ez nem kényszer, olyan természetes, mint mondjuk az, hogy van áram. Felnőttként el lehet menni mindenféle meggyőződés alapján másik társadalomba, elvonulni egy természetes, magától értetődő dologtól, gyerekként viszont a többség ebbe születik. Utána viszont olyan életet alakítasz, amilyet akarsz.

Mindig utálni fogod azt, amin nem változtathatsz, ha ennyire "énközpontú" vagy. A világ nagy része epedve vágyakozik erre az életre, amit te kényszernek érzel, hány muszlim nő, ázsiai, afrikai férfi nő vegyesen akarna ilyen életet, ahol büntetlenül élhet a szíve szerint.. Szívesen meghallgatnám az alternatívádat, hacsak nem azt hajtogat, hogy te jól választasz majd és sírig tartó szerelemben neveled 90 éven át a gyerekeidet, mert majd jól választasz.. szép dolog a szentimentalizmus.

Na mindegy. Én mint szándékosan egyedülálló anya(nem vagyok szerelmes) azt választottam, hogy ne éljen a gyerek olyan kapcsolatban, ahol boldogtalannak lát, különben rögzül neki, hogy ő is boldogtalan legyen valaki mellett a gyerekéért. Biztosan nem, pedig lennének anyagi meg más előnyei, de fene se akar boldogtalan lenni a gyerekéért, vagy ilyen mintát átadni neki. brr kényszerkapcsolat, kényszerkedvesség, kényszerszex, viták vagy rideg elutasítás, megcsalások, mások iránti komoly érzelmek leplezése.. Aha, persze, ebben kell nevelni a gyereket, ugye?

Nem a mozaikcsalád okoz károkat. A kezeletlen érzelmek okoznak károkat. Anyukádnak észre kellett volna vennie, hogy baj van, elvinnie pszichológushoz, aki változtat a látásmódodon, és elfogadtatja veled, hogy nem kell minden családtagodat szeretned. Nem kell mindenkivel kedvesnek lenned. Elég, ha nem vagy bunkó. Hogy nem baj, ha nem szimpi a nevelőapád, vagy rossz elviselhetetlen embernek tartod(vagy akár bármelyik szülődet). Aki segít változtatni a látásmódodon, hogy tudj ezekkel együtt élni, és segítséget nyújt a konfliktuskezelésre, elkerülésre!

Én pl a testvérem és az apám rühellem, együtt éltünk sokáig, szépen megtanultam kerülni, minimális kontakt és másra koncentrálni. Mindkettő vér szerinti. Természetesen a párjaikat sem bírom, ellenszenves ember ritkán jön ki szimpatikussal, a párjaik hasonszőrűek. Sőt, tele a világ olyanokkal, akiket nem bírok. Amíg nem bántanak szavakkal, tettekkel, csak nem értek egyet a viselkedésükkel, addig még az "oké" kategóriába tartoznak, megtűröm őket és úgy beszélek velük, mint más emberekkel. Neked is ezt javaslom. Onnantól, hogy ellenszenves dolgot mondanak, lépj le. Aztán legközelebb kerüld azt, amiben ellenszenves véleményük van, beszélj másról. Ezt kellett volna megtaníttatnia a pszichológusnak, hogyan okozhatnak kis kárt, hogyan alkalmazz olyan taktikákat, amikkel boldogítod az életed. Nekem vannak rasszista, szexista, alkesz, gyerekverő, hímsoviniszta, erőszakos, számító rokonaim is, de nem lehet mindig a rosszra koncentrálni. Ezek az emberek viccesek, kedvesek, gondoskodóak(is tudnak lenni). Mint evésnél.. mind étel, kóstold meg az összes összetevőt, majd túrd a tányér szélére, ami nem ízlik, és csak a finom részeit edd meg. Mindig más fogás jön, lehet, hogy nem a kedvenced kapod, de a legtöbb ételben fogsz találni olyat, amit ha nem is szeretsz, meg tudsz enni, mert nem olyan rossz. A többivel meg nem foglalkozol.

A látásmódod keserített meg, nem a nevelőapád. Remélem helyrejössz:)