Nem szeret a gyerekem? Hogyan legyek jobb Anya? Mit csinálok rosszul?

Beindult az osztályban a rivalizálás...Ne engedj a követelőzéseinek, mert úgyse lesz jobb, ez egy örvény..még..még - erre épül a fogyasztói társadalom mentalitása. Emeld ki ebből: határozottan mondd meg: nem vesztek részt ebben!!!! ( a mimetikus vágyelméleten alapuló rivalizálásban). Először dühös lesz, ne vedd fel. Az osztályban a tanítók küzdelme ellenére egyre inkább ez lesz a trendi. Egy nagyon fontos: nagyon háttérbe szorult az iskolákban a képességfejlesztés, és ennek hiánya is ami miatt ez az eltorzult szemlélet alakul ki már a prepubertásban és később egyre fokozottabban. Mi az, amihez kedve van? zene, ének,rajz, kézművesség - képezd valamiben, amiben ki tudja majd fejezni magát, aminek később igen nagy hasznát veszi. a tv-t fékezd (mi kidobtuk, mikor kicsik voltak a gyerekek- és mi már látjuk a hallatlan előnyét! szeretnek olvasni, nyelveket tanulnak, zenélnek! az ostoba kreativitásölő tv bámulás helyett!) A 8 osztályosról már lekéstetek? Ha 6 osztályosba át tudnátok menni, az nagyon jó lenne, ott válogatott társaság van és fékezve van ez a rivalizálás.

Remélem segítettem.

Ez egy ilyen korszak, életkori sajátosságról van szó, azaz nem tehet ő sem róla hogy az érdeklődése ilyen irányba megy, és te sem. Most van itt az ideje elszakadni anyától és ez azzal jár, hogy a közös értékektől is elhúzódik, most a kortárs kapcsolatok fogják meghatározni mit tart jónak. Ahogy írod annyira szép gyerekkort kapott tőled, hogy nem kell tartani attól, hogy rossz társaságba keveredik. Idealista korszak, csak azt tartja jónak ami tökéletes, és még nem megértő arra nézve, hogy nem vagyunk mi szülők sem tökéletesek és mások sem azok. Nem látják be ha ők maguk hibáznak, vagy nagyon megviseli őket ha mégis rájönnek hogy nem csináltak jól valamit, ez azt jelenti nekik hogy nem elég jók. Ennek nem lehet mit csinálni. El kell fogadni, hogy ő most így érez, ezek a ruhák tetszenek, ezek az emberek jelentik neki a mércét. Az ízlést nem is lehet befolyásolni, ahogyan ő sem tudna rábeszélni arra, hogy olyat vegyél fel ami nem tetszik, így bizonyos kereteken belül ő is meg kell kapja a lehetőséget rá, hogy a kinézetét kialakíthassa. Most ez nagyon fontos neki. Legyen valamilyen keret amiben megegyeztek, pl. legyen havi X összeg ruházkodásra és legyen meghatározva, hogy mennyi ruha szükséges ahhoz hogy a mosások után mindig legyen mit felvenni (így körvanalazódik majd mennyit lehet egy-egy ruhadarabra költeni de ha akarja akkor a heti zsebpénzből megpótolhatja), és meg kell beszélni, hogy milyen ruhát egyáltalán nem vehet meg pl. amiből túl sok látszik ki a combjából-melléből. Ezeket le is lehet írni, lesz egy szerződésetek amit betartotok és mindkettőtöknek jó lesz valamennyire. Így lehet eljárni a szórakozás és egyéb témakörökben is.

Zsebpénz: nekem kamasz fiam van, kap heti 1500 Ft-ot és ebből kell megoldani az uzsonnát ha itthon nem pakolt, az innivalót. Ha egy hónapban X alkalommal moziba vagy diszkóba megy arra kaphat annyit amiből a jegy/belépő és egy üdcsi vagy hotdog kifutja.

Arra törekszek, hogy meglegyenek a keretek. Ez a gyereknek is jó mert tudja mihez tartsa magát. Kell hogy érezze azt, hogy megértem mik a szükségletei, és a lehetőségekhez mérten az ő igényeit is igyekszek figyelembe venni. Szerintem az is jó ha tudja, az ő ruhatárára többet költök mint a magaméra (jóval).

Most ők nem bűbájosak, és hidd el láttam már kamaszkorú nagyon anyás gyereket, de nem volt normális a dolog, és sajnos ilyenkor anya szoknyáján ragadnak az ilyen gyerekek még az is lehet hogy életük végéig. Az egészséges, hogy megmondja mit szeretne, ha nem mondja el azt jelentené nagyon meg van félemlítve vagy el van nyomva. Viszont! el kell várni, hogy normális hangnemben beszéljen, velünk IS. Mondja el mit szeretne, ha lehet mert nem árt neki és meg tudjuk tenni akkor adjunk helyt a kérésének, de normális hangnemben. Ha nem így beszél (ezt nehéz megtanulniuk, de nem baj majd gyakorolják) akkor mondjuk azt, hogy nem is hallottuk mert csúnyán kérte-mondta. Rá fog jönni mit engedhet meg magának. Látni fogja a határokat és ez jót tesz majd a kapcsolatotoknak is. Viszont babázni nem fogsz vele már, ő nem érted van hanem saját magáért. Biztosan fontos neked, hogy boldog legyen, és ő mostmár úgy a boldog ha önálló élet felé tarthat.

Majd huszonévesen be fogja látni, hogy senki nem tökéletes és úgymond megbocsátja ha nem mindig neki volt otthon igaza. És majd látni fogja milyen nagy ajándékot kapott tőled, hogy világra hoztad és szépen, szeretettel nevelted!

A régi babázós időszakhoz újból párt kéne találnod, és szülni még. Biztosan élveznéd te még most is, és jó anyja lennél a kicsinek is.

Remélem segítettem.