Első nap az óvodában,valakinek hasonló?

Nagyon sok gyerek ilyen. Óvodában elég gyakran előfordul, az óvónők azért (is) vannak, hogy megoldják ezeket a helyzeteket.

Az viszont nagy hiba volt részedről, hogy kvázi bűntudatot ébresztettél a gyerekben a viselkedése miatt. Nem, nem csinált rosszat, és egyáltalán nem kellett volna bocsánatot kérnie. Inkább TE vagyél erőt magadon és mondjuk ne sírd el magad a gyerek előtt. Ő azért csinálta, mert azt közvetítetted felé, hogy NEKED most mennyire rossz.

Igen, tudom milyen. Az én fiam is ilyen volt, amikor az óvónő ölbe vette, hogy úgy vigye be a terembe, össze-vissza rugdalta. Kb. 1 hétig tartott, de napról napra javult a helyzet, a végén már csak egy kis hüppögés volt. Nem, nem mosolyogtam. De nem is bőgtem, nem ölelgettem, mint aki nem akarja elengedni, hanem igyekeztem rövidre fogni az elköszönést azal, hogy délután jövök érte. Mégcsak nem is ebéd után, mert dolgoztam 4-ig.

Anyósom egyébként óvónéni volt, sokat segített abban, hogy hogyan csináljam és hogyan vészeljük át. Elmondása szerint azokból lettek a "legjobb" ovisok, akik az elején ilyen nehezen szakadtak el.

Talán kicsit enyhébb, de az én kisfiam is most kezdte az ovit. Első nap megszeppent kisangyal volt, másnap viszont kimutatta a foga fehérjét. Röviden: válogatós és emellett picsog, hisztizik, veszekszik, szemtelenkedik is az ebédeknél (akkor is, ha ráhagyjuk, hogy azt ehet, amit szeretne, szóval kész agyrém).

Én is csak megerősíteni tudom a többieket: tényleg hozzá vannak szokva az óvónők. Nagyon meglepett, amikor erről beszélgettünk az óvónőjével, mert féltem, hogy a szőnyeg szélére leszek állítva, de annyira lazán és szakmailag profin kezelte (és fogja kezelni) a helyzetet, hogy az valami csoda. (Mellesleg a fiam megkóstolt mindent, úgyhogy többet értek el, mint mi itthon.) Nem kaptam szemrehányást, kioktatást. Tudomásul vették, és mondta az óvónő, hogy akkor a fiamnál fokozottan odafigyelnek a folyadékbevitelre, de az evést nem erőltetik. Kérdeztem, hogy mennyire aggasztó ez a magatartás és mondta, hogy semennyire.

Szóval ne szégyelld magad! Szakemberekre bízzuk a gyerekeinket.

Az én gyerekem az angyal kategória mondhatni, első nap már simán otthagytam elvolt mint a befőtt, nem sírt meg semmi. Az óvónéni a lehető legtermészetesebb nyugalommal mesélte mindkét nap, hogy jaj megsértődött valakire, meglökte kicsit, bedurcázott, hisztizett, puffogott de amúgy pár perc múlva minden oké volt. Én abszolút nem éreztem kellemetlenül magamat, ők tényleg láttak már szerintem mindent, tudják, hogy a gyerekek milyenek tudnak lenni és tök jól lekezelik őket, egy kis hisztire szerintem már immunisak, kb mint a szülészek amikor valaki odacsinál az asztalra, törlés és csá, el van felejtve. Én abszolút büszke vagyok a gyerekemre a hisztijeivel együtt, szerintem ez abszolút nem égő, nem kell emiatt szégyenkezni, engedd el te is.

Ha minden nap az én gyerekem lenne a kötekedő, verekedő akitől retteg a fél csoport na akkor kellemetlenül éreznem magam, de a beszoktatás alatt szerintem egy egészen széles skálája a reakcióknak teljesen vállalható és főleg egy szakember nem fog emiatt ferdén nézni.