Akinek a 2 év körüli (egészséges) gyereke még nem beszél vagy csak néhány szót, annak nem rossz érzés, amikor hallják, hogy más hasonló korú folyékonyan beszél?

Akkor válaszolok én a kérdésre. Igen, rossz érzés. Azért, mert óhatatlanul azt hisszük, hogy ezek a korai mérföldkövek abszolút meghatározzák a gyerek jövőjét, és hát ki ne szeretné ha az ő gyereke okos, ügyes és talpraesett lenne? Ez a feltétele hogy jól boldoguljon az életben. És ugye most a csapból is folyik, hogy stopperrel kell méregetni, mikor gügyög, kúszik először, ne térjen semmi irányba, mert rögtön jön az ijesztgetés, diszlexia, SMA, autizmus, horribilis mennyiségű korai fejlesztés, az SNI kódok stb. Pedig ésszel tudjuk, hogy ez az összefüggés korántsem annyira egyértelmű, mint amennyire tolva van.

Anyámnak óriási szerencséje volt hogy a kutya nem kérdezte meg tőle hogy mikor kúsztam először, mert lehet elkönyveltek volna a imbecillis kategóriába azonnal.

2eves a fiam, szavakat mond.

Pont nem erdekel mas gyereke mit csinal ennyi idősen. Ez nem verseny, majd megtanulja...

Nem zavart, mert tudtam, hogy nem befolyásolja az életét, hogy 2 évesen vagy 2,5 évesen kezd beszélni. Kivizsgáltattuk, nem találtak semmi bajt, így vártunk, sokat mondókaztunk, játszottunk mint előtte. És elkezdett 2,5 évesen folyékonyan beszélni, semmi lemaradása nincs azóta sem.

Egyik kistestvére valószínűleg soha nem fog beszélni, maximum pár szót. Ez nagyon bánt. Szörnyű érzés tudni, hogy örökké ránk lesz utalva, halmozottan sérült. Emiatt sokat őrlődünk és rossz érzés látni a lemaradását. De pl az szintén nem zavart, hogy az ő ikertestvérei sem beszéltek még 2 évesen.

Ha csak a beszéd lenne lemaradva meg nem aggodnek, de sok más aggasztó dolog társul hozzá ezért elég sokszor elkeseredek.

8-as fogadd mely együttérzésem.