Nehéz napokat élünk a 2 éves lányunkkal és jól jönne pár praktika, tudnátok bevált módszereket ajánlani?
Van már egy nagyobb gyermekünk viszont ő enyhe Asperger-szindrómas, a nála bevált dolgok részben jók most, részben nem. Jelenleg a kislányunkkal gyakorlatilag sehova nem tudunk stresszmentesen elmenni, mert szinte biztos, hogy ha valami nem úgy van, ahogy neki tetszik (és hát ez nyilvánvaló) akkor irtó nagy patáliát csap. Tudom, hogy ez ennek az életkornak velejárója, tudom, hogy fontos hagynom a gyereket dönteni bizonyos dolgokban (a saját szintjén), tudom, hogy fontos megneveznem az érzéseit, hogy pl csalódott vagy dühös vagy fáradt, de valahogy szeretném megkönnyíteni neki a dolgot, mert láthatóan nagyon nehezen kezeli a saját érzelmeit.
Nyilván én sem és a férjem sem vagyunk fából és a sokadik vegigvonyitott napon már néha csak magamra csuknam a fürdőszoba ajtót és kibognem magam. Próbálok következetes lenni, vannak szabályainak, próbálom úgy alakítani a napjainkat, hogy minél kevesebb "szükséges" programunk legyen, de nyilván nem lehet mindent gyerek nélkül csinálni vagy nem csinálni, mert az élet nekünk sem feltétlen arról szól, hogy csak azt csináljuk amit szeretünk, szóval valahol szándékosan is szeretnem ha megtanulna kezelni ezeket a szitukat.
Ötlet, javaslat, tanács, bármi?
Na, hát a patalia az, amit nem kéne hagyni. 2 évesen ez még nehéz, de már most el kell kezdeni nevelni.
Nekem olyan érzésem van, mintha félnétek a gyerektol, ami elég gyakori jelenség az ismerőseim között. Sajnos meg is van az eredménye.. Mára ezek a gyerekek már 13 évesek, egyszerűen kezelhetetlenek.
Írj konkrét szitut, hogy tanácsot lehessen adni.
Bármi lehet hiszti alap. Ma mentünk le reggel kicsit sétálni meg reggelizni. Konkretan enni egy fánkot / lángost a helyi piacra. Szombaton sokan vannak így vittünk babakocsit. Első veszekedés: ne babakocsival hanem személyautóval menjünk. (50 méterre van.. nyilván nem mentünk azzal) Aztán ne erre menjünk, hanem arra. A bátyja ne jobb oldalon menjen hanem bal. Minden egyes keres után kb 10mp-en belül olyan orditas jön (az az erőltetett sírás amikor nem fáj valami vagy baj lenne hanem az a tipikus bömböles) hogy egyszerűen nem tudjuk már mit kellene tenni. Mondjuk szép szóval neki, hogy sajnáljuk hogy csalódott de nem lehet minden úgy ahogy ő kitalálja. Amúgy ami olyan volumenű abban dönthet. (Pl hogy az apja adja rá a szandit vagy én..) de tényleg BARMIN elkezd nagyon ordítani és amúgy nem is olyan könnyű ezután kizökkenteni.
Általában bárhova megyunk, előtte tisztázzuk, hogy ha nekiáll vmelyik gyerek hisztizni akkor szépen ki fogja vinni őket valamelyikük a kocsiba és akkor lehet ott ülni. Hagytunk már ott így elég sok programot.
Tényleg igyekszem minimalizalni ezeket de nem lehet mindent.
Fogd meg a vállát, fordítsd magad felé, és mondd meg neki hogy nem! Ha folytatja, akkor megyünk haza. És tényleg hazamenni ilyenkor. Többször is! Hogy lássa, hogy ennek a viselkedésnek következménye van.
Én a lányommal 3x csináltam meg, hogy a játszóterrol hazamentunk. Végig sírta az utat hazáig. Aztán meg kétszer. Utána elég volt annyit mondani, hogy hozd a kismotort, indulunk haza.
Te vagy a főnök, nem ő. Ne féljetek tőle. Meg bocsánatot sem kell kérni tőle, hogy nem lehet minden úgy ahogyan ő akarta. Jó ég.
Nem félek. Meg nem értem a "jó ég" részt ötös. Azért annyira ne nézzél mar kérlek balf.sznak. már csak azert sem, mert mint írtam van egy gyerekem akinel lehet már láttunk sok olyat ami alapjan nem kellene meglepődni, de mégis most néha meglepődünk.
Mindig minden alkalommal megfogom, ránézek, elmondom, hogy nem és mindig minden alkalommal nevesitem az érzését is. Pl látom mérges vagy de NEM érsz el semmit a kiabalassal vagy bármivel amit éppen csinal..
Minden indulás előtt elmondom, hogy éppen miért és hova megyünk majd, és hogy ha vinnyogas van megyünk haza. Haza is megyünk, akármekkora szopás nekem utána visszamenni mert nem intéztuk el a dolgunkat.
Kicsit kezdem úgy érezni, hogy bár leírtam hogy NEM, NEM AZ A BAJ, HOGY FELEK A GYEREKET FEGYELMEZNI, nem megy a szövegértés, és mint máskor is, most is oda lyukadtunk ki, hogy elkezd valaki egy valamin lovagolni (hiába mondom, hogy nem hinnem, hogy ez lenne a baj, gyozkodnek hogy de de az... Nem, nem az… / lapozzunk..)
Pedig a gyerek irányít, ez egyértelmű.
Nézz dadus sorozatokat, abból sokat fogsz tanulni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!