Nem "vésődött" be a gyerekem. Várható hogy még megtörténik a csoda? Más is volt így?
Van egy lassan 3 éves okos ügyes, értelmes, bár néha hisztis kislányom.
Szeretem. De sosem éreztem azt a nagy durrt amit sok anyuka leír.
Hogy érzi hogy belöle egy darab, hogy összekapcsolodtak stb.
Lehet az is baj hogy császárral, söt altatásban született.
A legjobbat adom neki ami csak tőlem telik, de sokszor ugy érzem nem szívből, csupán kötelességből.
Mert tudom nem kérte az életet, és nem tehet róla hogy selejt anyja van :(
Nagyon sokszor kiborulok, és ugy érzem legszivesebben világgá mennék... Egyedül. Persze aztan magamhoz ölelem, és ugy érzem sosem adnám. De kiborit az érzés hogy nem szeretem eléggé a gyerekem.
A másik hogy alig várom elkezdödjön az ovoda... Hogy kicsit egyedül lehessek, utana mehessek vissza melózni emberek közé. Szinte számolom a napokat. Ez szerintem beteges :(
Szerintem nem vagy egyedül ezzel az érzéssel. Könnyű mondani, de felesleges ostorozni magad emiatt.
Akik azt írják, hogy nagy durr, lehet tuloznak vagy más hianyossagukat fedik ezzel. Mint pl aki bevallal egy down szindrómas gyereket és mondja, hogy mekkora szeretet van bennük.
3 éve otthon vagy vele. Azért ez sok idő főleg, hogy az elmúlt 1-1,5 évben többnyire az otthonlet kényszer volt.
Biztos nem vagy selejt csak épp magadra nem jutott túl sok idő.
Én is így vagyok a 3 évesemmel, szintén csm.
Én is alig vártam hogy dolgozzak, szeretem de semmi rózsaszín köd.
Tuti hogy eléggé szereted a gyereked. Sőt. Ha már elgondolkozol azon, hogy elég vagy-e neki, akkor biztos lehetsz benne, hogy igen! De bizony az évek otthon kicsit besavanyítják az embert, és a vége már nehéz, főleg akkor, ha téged nem az otthon ülés teljesít ki (ami hozzáteszem teljesen normális, attól hogy anya lettél még szükséged lehet FELNŐTT társaságra, jövés-menésre, gyermek mentes napra)
Ne aggódj azon, hogy kevés vagy neki, az hogy selejt vagy ezentúl a fejedbe meg se forduljon
Hidd el, hogy nincs "durr"
Megszületett, a tiéd, anya lettél, szereted
Ez az a "durr" ami úgy fel van "hájpolva" és belevan mesélve mindenféle rózsaszín köd és vattacukor
Mindenkinek köszönöm a biztató válaszokat. Jó tudni hogy nem vagyok egyedül. Bizom benne, hogyha elkezdődik az ovi, és lesz kis gyerekmentes időm utána könnyebb lesz szeretnem kicsit.
Mert szeretem. Csak annyira nehéz...
Nem vagy egyedül, szóról szóra írhattam volna én is.
Pont ma fogalmazódott meg bennem, hogy nálam sokkal jobb anyát érdemelne, aki szőröstül-bőröstül imádja, ajnározza.
Szeretem, de nekem sincs a nagy durr, az, hogy ő a világ közepe és értelme. Pedig nagyon vágytam rá, és erre az érzésre.
Szokott bántani, hogy nem vagyok elég jó anyja.
Nem a császár miatt van.
Aki szereti a gyerekét az is sokszor várja az ovit, gyerekvállalás fárasztó, leszívja az összes energiádat.
Ha már van ovi és továbbra is így érzel és zavar, akkor fordulj szakemberhez, depresszió is lehet.
Szerintem az óvoda megoldja majd ezt.
Vajon lehet ennek köze a te anyukádhoz?
Esetleg te se voltál a "nagy szerelem" az életében? + a 30asok gyerekkorában a "ridegtartás" is bevett dolog volt, ami okozhat kötődési problémákat.
Csak egy sejtés, nem biztos h van igazságalapja.
De amúgy biztos, hogy remek anya vagy, legalább tuti nem lesz tutyimutyi a kiscsaj, hanem önálló és vagány. A majomszeretet se jó
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!