Mit csináljak, ha a kisfiam nem szeret bent lenni?

17-es, én is ezen a nézőponton vagyok, hogy akik ennyire görcsösen kint vannak álló nap, azok így próbálnak könnyíteni a gyerek körüli teendőiken. Nem koszolódik addig se a lakás; nem maszatol semmit össze a gyerek; ha valami séta kompatibilis nasit kap kint, akkor kevesebbet kell főzni-mosogatni; a nap végén pedig úgyis jön a fürdés, lejön a kinti kosz. Megúszós. Viszont az ilyen anyukák szerintem jól bírják a kint létet. Én ilyen melegben még árnyékban is hőgutát kapnék, ha órákig kint kellene lennem, és egyébként sem vagyok az a típus, aki nem bír mit kezdeni magával (és a gyerekkel) bent.

Attól pedig, hogy két napja van 30 C fok, attól még legalább egy hete 26-28 C fok körül voltak a csúcsok.

22: nálunk spec 34 fok volt ma. Szerintem az elég meleg :D

Nekem amúgy nem is a meleg a fő gondom, egyszerűen rohadtul unok kint lődörögni. Kimegyünk természetesen, mert kell a levegő, tudom, de az, hogy egész nap kint legyek, kizárt. A gyerek megy, motorozik, bringázik, felfedez, szaladgál, juhéj, én meg szarrá unom magam közben. Nem tudom, hogy tudják ezt mások egész nap csinálni. Értem, hogy kint attól könnyebb, hogy a gyerek nem igényel annyira, hanem megy a dolgára, csak én meg épp ezért nem tudok magammal mit kezdeni, totál kiesett idő. Szívesen gyurmázok, autózok, babázok, rajzolok, akármit csinálok vele bent, de a kinti program nekem annyi, hogy megyek utána, és elrakom a köveket, amiket összeszed. Nyilván megteszi az ember, mert a gyereknek kell, de hogy ez menjen egész nap...

"Értem, hogy kint attól könnyebb, hogy a gyerek nem igényel annyira,"

Ez nekem új. Mindkét gyerekem ugyanúgy igényel kint, sőt, jobban mint bent. 🙊

Bent leülhetek egy kávéval, míg kirakóznak, gyurmáznak vagy mostanában ovisat játszanak (a nagy 5, kicsi 2), kint viszont állandóan a fenekükben kell legyek. Még a nagynak is.

Szóval nálunk pont nem a kintlét a "megúszós", hanem ha le tudom beszélni őket, hogy kimenjünk délelőtt (ekkor csak délután megyünk).

Több emberes. 90 %-ban neurológiai problémával érintett gyerekekre értik (idegrendszeri éretlenség, spd, autizmus, adhd... stb. - és ezek tetszőleges kombinációja

... ), 10 %-ban pedig olyan gyeekekre, akikkel csak nem bírnak a szüleik és könnyebb rámondani.

De az arány a valódi problémák felé húz.

24, 25: aha, akkor ez a titok nyitja. Az enyémek engem leszarnak kint :D 2,5 éves a fiam, ő állandóan a motoron vagy a tanulóbicajon van, ahhoz ugye nem kellek, ha az udvarban vagyunk, utcára meg nem megyünk ki ezekkel, mert hegyoldalban lakunk, életveszély, ha megindul. Ha sétálni megyünk, akkor is megy, mint egy tank, néha felszed valami levelet, kavicsot, bogarat, megcsodálunk pár autót, repülőt, de alapvetően tojik rám. Kb. csak a hintához kellek, hogy lökjem, nem mintha az annyira izgi lenne.

A lányom 6 éves, ő már nagyrészt feltalálja magát, nagy ritkán akar tollasozni velem, amúgy hinta, homokozó, medence, csúszda, bicikli, buborékfújás a program, nyilván megy neki nélkülem is.

Bent nálunk más, ott sokszor csinálnak olyat, amibe bevonnak, kérik, hogy én is menjek, vagy a kicsinek segítség kell, illetve ha a nagy oviban van, a kicsinek én vagyok a partner. De ha éppen el is vannak együtt vagy magukban, bent én is tudok mit csinálni, kint nem igazán.