Akinek max. 3-4 éves a gyereke annak mennyit vigyáznak rá a nagyszülők?

Az egész családban, az összes ismerősnél ennyi idős korukra meg hamarabb napokat is ott vannak a nagyszülőknél. Az enyémet meg alig viszik el, de közben meg folyton azt hallgatom, hogy milyen jó, ahol olyan sokat ott vannak az unokák. Csak akkor azt nem értem, hogy őt mi tartja vissza? Én engedném, sőt, örülnék, ha vinnék minél többet. Folyton mennem kell nekem is a gyerekkel és azt várják, hogy takarítsam közben a házukat, meg főzzek meg ilyenek és mikor megyünk haza, csak akkor mehetünk el, ha szépen kitakarítottam magunk után meg ilyenek. Persze, mivel ott vagyok, a gyerek ugyanúgy engem nyaggat mindennel, szóval nem hogy ugyanúgy én foglalkozok vele, de közben még otthon se rakok keresztbe egy szalmaszálat se ilyenkor és csodálkozik anyám, hogy miért nem akarok menni én is. 54 éves, egészséges, nem dolgozó nő, aki folyton arról papol, hogy hogy imád az unokájával lenni és mindig azzal macerál, hogy szegény fiamnak milyen szar lesz magába, szüljek már még egy gyereket gyorsan. Hát nekem ez az egy is elég, lehet, ha többet vinné el, akkor könnyebben lennék úgy vele, hogy vállalok még egyet, de így úgy vagyok vele, hogy hagyjon már engem, az én fszommal ne verje a csalánt, hogy azért, hogy ő gyönyörködjön a több unokájában.. Egy gyerek nekem elég, kettőre, akármilyen ciki, nekem nincs erőm. Ezért folyton lehord, de többet nem segítene, pedig annyira tudja mondani, hogy ezeknél meg azoknál a rokonoknál milyen jó már, hogy egész hétvégéket ott vannak a gyerekek (több is!!!! és kisebbek is, mint az enyém). Nem rossz gyerek, sőt, nem az a baja, hogy nem lehet vele bírni, meg milyen gyerek már. Nem értem komolyan. Persze, az én gyerekem, nem kötelessége elvinni meg vigyázni rá, csak azt nem értem, hogy akkor miért kell ezt hallgatni, hogy milyen csodálatos, ahol folyton ott vannak az unokák. Van, hogy azt mondja, hogy majd később lehet jön érte, szegény gyerek várja egész nap, aztán bacik jönni érte... vagy van olyan, hogy a gyerek kéri, hogy hívjuk fel, felhívjuk, hogy szeretne menni mamához, mondja, hogy oké, nem csinál semmit, most kelt fel, akkor eljön érte nem sokára, aztán megjelenik 4-5(!!!) óra múlva, ha egyáltalán, feljön, nekiáll játszani a gyerekkel, meg üldögél kicsit, aztán felpattan és közli, hogy akkor hagyjad anyának, hogy lerakjon aludni én meg megyek haza, szia. Mi van? Ha ilyenkor megkérdezem, hogy most akkor nem viszi el, azt mondta neki, akkor meg vállat von, hogy nem úgy néz ki, mint aki menni akar, persze ba meg, hát feljöttél és leültél vele játszani, akkor persze, hogy játszik veled és nem azt mondja, hogy induljunk már...

Szeptembertől óvodás lesz, hát már alig várom. Szeretem, imádom, de ez, hogy egy percem sincs nélküle, hát kikészít...