Lassan 2 éves kisfiam a pandémia miatt 1 éve nem találkozott senkivel rajtunk kívül. Mindenkitől fél. Hogy kezdjem a szocializációt? Más gyerekek hogy viselik ezt az időszakot?

Ezt hogy érted? Sétálni se jártok? Az komoly...

Tényleg egy éve nem látott idegent? A szomszédot se?

Szerintem ezt nem tudod pótolni.

Az enyém 20 hónapos, picit rajta is látszik sajnos. Van egy 3 éves tesója, gyerekeket jól bírja, de ha bemegyünk valahova, különösen fedett helyre, pl posta, mostanában sírt picit.

Sok okosat nem tudok mondani, szerintem fokozatosan szoktasd, sok türelem, aztán majd beleszokik.

Nekem az első borzasztó felénk volt, amíg nem kezdte az ovit, azóta meg bárkihez odarohan és elkezdi mesélni az élettörténetét :)

Ez a te hibád, MIÉRT NEM találkozott senkivel?

Ennek alapján böven eljárást lehetne indítani ellened veszélyeztetés miatt, a gyerek lelki feljödését károsítottad ezzel, adott eseteben élelte végéig komoly szocializációs gondjai lesznek MIATTAD.

"Más gyerekek hogy viselik ezt az időszakot?"

Úgy hogy nem zárkóztam be vele a 4 fal közé. Rokonok jönnek meg mi is megyünk, játszótér, park, boltba is viszem magammal meg pár anyukával összejárunk. Tart az idegenektől, dr épp csak annyira ami az életkorral jár. Másfél éves. Tudja hol hogy lehet viselkedni, köszönök valakinek ő is köszön. Csak azt nem szereti ha hozzáérnek vagy idegennel beszélgetek sokáig

A nagyobb gyerekemnél nem volt pandémia, mégis menekült a gyerekektől 2 éves korában (sőt majdnem 3 évesen is). Simán életkori is ennyi időseknél. Vannak akik később érnek meg a bratyizásra elzártság nélkül is, ezért felesleges rugózni rajta.

A kicsi most 2, nem járunk bandázni, csak kettesben vannak a testvérével.